Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Szűcs Károly: Tóth Károly a fotográfus
476 Szűcs Károly kiállítóművészi pályafutását. Felbukkannak a későbbi fő témái: a baranyai tájak, életképek és városfotók. 1958-ban egy Somogy-Tolna-Baranya pályázaton vesz részt, majd jutalomból, mint az egyik díjazott, a Fotóművészek Szövetségének költségén kéthetes fotóstáborban képezhette magát Budapesten. A Népművelési Intézet szervezésében naponta ismert fotóművészek tartottak technikai és esztétikai előadásokat, és mindennap gyakorlati foglalkozásokra, pl. Bugacra jártak fényképezni. Az ekkoriban készült felvételein Hevesi Iván, Vadas Ernő valamint a „magyaros iskola” hatása érezhető. A Mecseki Fotóklubban is rendszeresen voltak előadások, viták, néhány képzőművész is klubtag volt, és élénk eszmecserék alakultak ki. Kezdetektől fogva határozott fotóművészeti szemlélet formálódott a Klubban: az életképek, tájképek és városképek a mai napig kedvelt alkotói témák. A kisfilmes formátum ekkoriban kezd elterjedni Magyarországon, ami viszonylag könnyű kezelhetősége okán új felvételi lehetőségekkel járt, ugyanakkor a korábbitól eltérő képarányok új kompozíciós megoldásokra ösztönöztek. Az amatőrmozgalmat - és ezen belül a művészi fényképek készítését -, a kultúrpolitika is segítette. A Mecseki Fotóklub megújuló képességét jelzi, hogy 1995 óta a hazai fotóművészet egyik legnagyobb seregszemléjét rendezi meg, a Kortárs Magyar Fotográfia pécsi biennáléját, amelyen Tóth Károly képeivel is találkozhatunk. Tóth Károly a 24x36 mm-es kisfilmnegatívra 1957 körül kezdett dolgozni. Felvételeihez mindig sokat használta a narancs színszűrőt, ami a fehér tónusokat, a házak és a felhők foltjait fokozottan kiemeli, fényes és éles kontrasztot alkotva a sötét felületek matt és tompa mélységével szemben. Ez a megoldás, mint néhány más pécsi fotográfusnál (Tillai Ernő, Szász János) is megfigyelhető, a napfényes pannon mediterránum szellemét hívatott megragadni. Ami speciálisan Tóthra jellemző, hogy a narancs színszűrő fekete-fehér kontrasztot erősítő hatása mellett, gondot fordít a részletek láthatóságára, megfigyelhetőségére is, és ügyel a sötét tónusok árnyalataira. Mindig izgalommal, várakozással végzi a filmnegatív előhívását, mivel ez a nagyításra érdemes felvételek kiválasztásának - a látens kép megjelenésének - fázisa. Ugyancsak maga nagyítja a felvételeit, többnyire lakása fürdőszobájában. A nagyítás során alakítja ki képeinek egyik jellegzetes vonását, a képkivágással történő kompozíciót. Kizárólag fekete-fehér, 30x40 cm-es nagyításokat készít (kiállítási méret), valamint speciális célokra színes diát. A pécsi képek, baranyai falvak és pincesorok, illetve a halasi felvételek mellett további helyszíneken is dolgozott. így az Őrségben egy skanzenben készített felvételeket a népi építészet emlékeiről, illetve a nemzetiségiek lakta Bács-Kiskun megyei Nemesnádudvaron. 5. 1957 óta Tóth Károly mintegy 150 országos és nemzetközi kiállításon vett részt, ahol mitegy 60-70 díjat nyert. Az első elismerést 1957-ben kapta, a „Reggeli lap” című városi zsánérképéért. 1958-ban a budapesti I. Nemzetközi Fotóművészeti Kiállításon két képe szerepelt, és ezek hatására meghívták a Fotóművészek Szövetségébe. Az utóbbi évek két legfontosabb elismerése, a Pécs városától 70. születésnapjára kapott díszoklevél, amely a fotográfusi életművét méltatja, valamint a 90-es évek elején alakult
