Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Murádin Jenő: Papp Lajos grafikusművész (1886–1963)
Papp Lajos grafikusművész (1886-1963) 463 Tárlata 1922. október 1-én nyílt meg, és a látogatottság miatt pár nappal meghosszabbítva, október 20-án zárult. Kiállításának képeit Papp olyan formán rendezte el, hogy három, nagyjából elkülönülő részbe csoportosította a Németországból hazahozott grafikákat, az olajfestményeket és az itthon készült műveket. A tárlat grafikai anyagában rézkarcok, foltmaratá- sos lapok, kőnyomatok kaptak helyet, közöttük van a Harkányi-díjat nyert Pilotázás és az ugyancsak díjazott Utcaburkolók. Utolsó németországi éveit hangsúlyosan képviselik a hamburgi élmények földolgozásai - mind a grafikai lapokban, mind az olajfestményekben -, majd fölbukkannak a hazai tájak és egy-egy portré is. Festménnyé fejlesztett téma a Kunsági cigánylányok, a Németek pallója (fedeles híd Kolozsváron a Szamoson), a szülőföldhöz közeli tájon, a Tisza partján készült rézkarca, a Zentai hajók. A kiállítás egy addig ismeretlen és meglepően kvalitásos művészt mutatott be. Kritikai írások grafikusi jártasságát, rajzkészségét és a kortárs német művészettel való szellemi rokonságát, műveinek expresszív vonásait hangsúlyozzák.16 Itt azonban, mint egy elszakadt film, hirtelen és megmagyarázhatatlanul félbemarad pálya. Bármennyire elégedett lehetett jelentkezésének kritikai fogadtatásával, kiállítást többé nem szervezett, s a művészeti élet minden megnyilatkozásától távol maradt. Életének hátralevő negyven évében, amennyiben követni lehet, mindössze két alkalommal bukkan föl a neve katalógusokban, tematikus, közös tárlatokon. Ezeken is személytelenül volt jelen, műveit inkább csak beválogatták a szervezők. Ez a két bemutató, a katalógusaik címe szerint: A XIX-XX. század magyar grafikája, a budapesti Szép- művészeti Múzeumban (1924) és A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása (1943). Előbbin Zentai hajók című, már említett rézkarcát, utóbbin Utcarészlet című olajfestményét állították ki. A továbbiakban, a kiállítás szándéka nélkül, csak magának, „műtermének”, dolgozott, vagy megrendelésre készített plakátokat, könyvjegyet, alkalmazott grafikát. Visz- szavonulásának oka ismeretlen és már aligha földeríthető. Talán valami lelki sérelem érhette és családi élete sem volt művészi ambíciójinak ösztönzője. A kolozsvári képzőművészeti főiskola alapítója, a ma 86 éves festőművész, Kovács Zoltán közelebbről ismerte a Papp családot. Valamikor a harmincas években albérletben náluk lakott és nagyra becsülte Papp Lajos művészi fölkészültségét, fölényes tudását, így azután Kovács, amikor 1948-ban a Magyar Művészeti Intézetet megszervezte, s annak rektora lett, a már teljesen elfeledett művészt is meghívta a tanári karba. Ám ez a státusa az élete delén már túljutott művésznek nem sokáig tartott. Kovács Zoltán visszaemlékezéseiből: - A Tamás András utcában lakott, ott, ahol én is legénykoromban. Münchenből hozta a feleségét, aki sok év után is némi akcentussal beszélte a magyart. Terrorizálta a férjét ... Rézkarc présére még emlékszem, de azután eladták. A festő alacsony, zárkózott, kifejezetten mogorva ember volt. Amikor a főiskolára felvettem, ábrázoló mértant tanított, mert mérnöki képzettséggel is bírt. Csak az én távozásom (1951) után bocsátották el, mint már idős embert. Helyébe Virgil Salvanu 16 к-ő: Papp Lajos gyűjteményes kiállítása. Keleti Újság, 1922.okt.4.;-fz-: Papp Lajos festőművész kiállítása. Ellenzék, 1922. okt. 6.; Finta Zoltán: Papp Lajos festőművész kollektív kiállítása . Pásztortüz, 1922.40. sz.
