Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Éremtan - Kispéter Imre: Nagy Lóránt numizmatikai munkássága
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára 447 * Nagy Lóránt numizmatikai munkássága Kispéter Imre 1917. március 23-án született a Nagyküküllő vármegyei Medgyesen, ahol édesapja, Nagy Miklós, járásbírósági elnök volt. Édesanyja, Mauks Margit, háztartásbeli. Mivel édesapját a Bajai Járásbíróság elnökévé nevezték ki, Nagy Lóránt 4-5 éves korában Bajára került, elemi és középiskolai tanulmányait is Baján végezte. Már gimnazista korában kitűnt kiemelkedő latin nyelvtudásával, amit később perfekt német és francia nyelvtudással bővített. Jeles érettségi bizonyítvánnyal a Pécsi Jogtudományi Egyetemre iratkozott be, ahol 1938. májusában jogászdoktorrá avatták és kormányzói aranygyűrűvel jutalmazták. Eleinte Baján járásbíróként, majd törvényszéki bíróként is dolgozott. 1942. augusztus 2-án megnősült, feleségül vette Somlay Leona bajai lakost. Házasságából egy leány született 1944-ben. Nagy Judit (Zaszlavik Jenőné) ma tanárnő, szentendrei lakos. Felesége nyugdíjasként él Kiskunhalason. Dr. Nagy Lórántot, 1951. január 1-jei hatállyal a Kiskunhalasi Járásbíróság elnökévé nevezték ki és családjával 1952-ben Kiskunhalasra költözött. A járásbírósági elnöki beosztásából egészségének megromlása miatt, saját kérésére felmentették és 1956. január 1-jétől 1976. február 29-én bekövetkezett nyugdíjazásáig ügyvédként működött Kiskunhalason. Hivatali működése alatt több ízben kitüntették. Kiskunhalason, 1986. szeptember 17-én halt meg. Hamvasztás után 1986. október 2-án 14 órakor, Baján a Rókus temetőben lévő családi sírhelyen helyezték örök nyugalomba. A numizmatikával, feltehetően Baján, gimnazista korában ismerkedett meg, intenzívebben azonban csak Kiskunhalasra kerülése után kezdett el vele foglalkozni. Elsősorban az Árpád-házi magyar pénzek és a szlavón dénárok érdekelték. Összeállította a szlavón pénzek korpuszának vázlatát, amelyben mind Truhelka, mind Rengjeo hibáit javítja és velük szemben néhány eltérő megállapítást tett. A különböző szaklapokban megjelent munkái pénztörténeti vonatkozásúak. Tanulmányai elsősorban Az Érem című újságban jelentek meg. Numizmatikai ismereteit, szakírói munkásságát a Magyar Numizmatikai Társulatban, a Budapesti Éremgyűjtők Egyesületében alapozta meg. Alapító tagja volt a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének 182-es tagsági számmal. Az egyesület alapítása 1969-ben történt. Széleskörű numizmatikai felkészültsége, szervezőkészsége vonzotta a fiatalabb kiskunhalasi gyűjtőket. A megalakuláskor 8-10 fős kiskunhalasi csoport taglétszáma 1985-ben 30 fő volt, 1999-ben pedig 22 fő. A vidéki éremgyűjtők helyi szervezeteit felsoroló kimutatásban (Az Érem 1970/51-52:14. oldal.) olvashatók a következők: „A kiskunhalasi csoport vezetője: Dr. Nagy Lóránt, Köztársaság u. 6. Csoportvezető helyettes: Kovács Jenő (tgs.sz. 121) Május 1. tér 3. Összejövetel helye: Ügyvédi Munkaközösség, Köztársaság u. 8.” Ez volt Nagy Lajos ügyvédi irodája. A Magyar Éremgyüjtők Egyesületének Kiskunhalasi Csoportja 1986. december 12- én tartott vezetőségi ülésén emlékezett meg Dr. Nagy Lóránt haláláról. Idézet a jegyzőkönyvből: „A közelmúltban elhunyt Dr. Nagy Lóránt 182-es tagsági számmal
