Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Éremtan - Székely György: 15–16. századi denár lelet Kunfehértó határából
376 Székely György A kunfehértói lelet 1490 és 1503 között vert dénárainak mintegy háromnegyedét, több mint 600 darabot a К-h és К-H verdejegyű dénárok alkotják. 1497 táján kerülhetett Thurzó János a körmöci kamara élére, 1498-ban már írásos említése is van.31 Thurzó János hosszú ideig betöltötte ezt a tisztséget, 1508-ban bekövetkezett halála után fia, György vette át a hivatalt és a vállalkozást. Egy 1499-ben megkötött egyezségből kiderül, hogy Thurzó János és fia, György négy évre bérbe vette a királytól a körmöci kamarát.32 A Thurzók körmöcbányai jelenléte végül is több mint negyedszázadig tartott. A Thurzók által veretett körmöci dénárok gazdag sorozata adja meg a kunfehértói lelet igazi jelentőségét. Ez a számos változatot tartalmazó anyag több okból is értékes. Egyrészt megerősíti az Ulászló-dénárok időrendjére vonatkozó eddigi megfigyeléseket, másrészt az új változatok révén tovább gazdagítja és pontosítja a kutatást. Már Mátyás korában, az állandó értékű és éremképű ezüstpénzek bevezetése után megfigyelhető az a jelenség, hogy a pénzek éremképét, rajzát, ill. ezek egyes részleteit időnként módosították, változtatták. Erre elsősorban azért volt szükség, hogy az egymást követő kibocsátásokat megkülönböztethessék az előzőektől. Ez a gyakorlat folytatódott tovább Ulászló korában is, és különösen a Thurzók alatt vált igen kifinomulttá, amikor éveken keresztül ugyanazzal a verdejeggyel verték a pénzeket. Ezek az apró módosítások egyrészt az éremkép részleteinek pl. az előlapi címer kettős keresztjének, a középső sas számytartásának, a hátlapi Madonna ruhájának és koronájának változtatásában, valamint a körirat és verdejegy eltérő betűtípusainak használatában nyilvánultak meg. A II. Ulászló uralkodása alatt, a Thurzó János kamaraispánsága idejében 1497 és 1503 között veretett nagymennyiségű körmöci dénárt többféle szempont szerint lehet és célszerű csoportosítani.3' Az előlapi éremképben a címer középpontjában található sas számyállása és a címer bal felső sarkában (2. mezejében) lévő kettős kereszt alakjában figyelhetők meg az alábbi eltérések (III. tábla): I. A címer középpontjában elhelyezett sas szárnyai az első időszakban a testhez simulva lógnak (zárt, lecsüngő szárny). II. Ezt időben a kiterjesztett szárnyú, „csontvázszerü” ábrázolás követi (nyitott, széttárt szárny). III. A harmadik változatnál a sas szárnyai olyanok, mintha két párhuzamos, függőleges vonal mentén levágták volna (körülvágott szárny). IV. Az utolsó változatnál a sas szívpajzson helyezkedik el. A kettős kereszt alakja, ill. szárvégeinek kialakítása szerint az alábbi változatokra választható szét: A. Szétálló végű, ún. sarlós vagy horgony végű kereszt. B. Az időszak második felében a kereszt tömör, kissé kiszélesedő végű. 51 52 53 51 Uo. 24. 52 HERMANN 1975. 308. 53 A II. Ulászló-dénárok szétválasztásának és csoportosításának úttörő kezdeményezése Lakos János nevéhez fűződik, aki először kísérelte meg ezeket rendszerbe foglalni (LAKOS 1959-1960. 23-32.) Egy új rendszerezés kidolgozása azért is fontos lenne, mivel a jelenleg használatos éremhatározó kézikönyvek, katalógusok leírásai nem teljesen korrektek.
