Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Magyar Mónika: A Néprajzi Múzeum kiskunhalasi gyűjteménye
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára 339 * A Néprajzi Múzeum kiskunhalasi gyűjteménye Magyar Monika A városi múzeumok a régió és a település történeti múltjáról, földrajzi jellegzetességeiről adnak képet a múzeumlátogató közönség számára. A kiállításokon helytörténeti ismereteket kapunk, a tárgyak és eszközök segítségével pedig elmúlt korok életmódjába pillanthatunk be. Ezekkel az ismeretekkel azután rácsodálkozhat a figyelő szemmel élő városlakó a jelenre is. Gondoljunk csak a településszerkezet kialakulása és a meglévő úthálózat összefüggésére, vagy a földrajzi adottságokból fakadó gazdálkodás - földművelés és állattartás - napjainkban is élő jellegzetességeire. Tudjuk azonban, hogy a múzeumnak nem kizárólag kiállításrendezés a feladata. Számtalan olyan tárgy, illetve dokumentáció kerül a tulajdonába, amely köré nem szerveződhet kiállítás, mégis gyarapítja a múzeum archív anyagát. Különösen izgalmas kutatást jelent, ha annak járunk utána, hogy egy országos intézmény, a Néprajzi Múzeum milyen gyűjteménnyel rendelkezik, melynek darabjai Kiskunhalasról származnak. Munkánk eredményeként a gyűjtés idejéből - mely néhány 18. századi levéltári adaton túl a 19. és 20. századot öleli föl - nemcsak a településről és vidékéről kapunk képet, hanem arról a munkáról is, melyet a néprajzkutatók és az önkéntes gyűjtők végeztek. Az ő szemükkel tekinthetünk az ismert - vagy hallomásból ismert - jelenségekre, megfigyelhetjük érdeklődési körüket, amely kutatásra ösztönözte őket. A Tárgygyűjteményben jelentős számú fésű-, illetve hajtüminta szerepel. Cigánykovács műhely eszközei kerültek a múzeumba 1961-ben Erdős Kamill gyűjtése során. Tárgyainak leírását a Kéziratgyüjteményben találjuk meg. A táplálkozás körébe tartozó háztartási eszközök, kerámiák gyűjteménye is számottevő, föltűnően kevés azonban a bútor és az öltözet. A pásztorok jellegzetes viseletéből, a subából és a cifraszűrből is mindössze két-két darabot őriz vidékünkről a múzeum. Ezzel szemben a Rajzgyűjteményben főleg szűcsmunkák hímzett díszei, rajzmintái szerepelnek. A Fényképgyűjtemény 657 képéből közel 400 - zömében portréfotó - Madarassy László gyűjtésével került a múzeumba 1921-ben. Kutatási területének megfelelően a pásztorélet fontos kellékéről, a rováspálcákról is készített felvételeket. Az 1930-as évek Gyöngyösbokréta mozgalmának kiskunhalasi eseményeit és táncait örökítette meg Györffy István, a budapesti néprajzi tanszék megszervezője, és Gönyey (Ebner) Sándor. A gyűjteményben őrzött további felvételek az egyes kutatók szakterületét tükrözik: Molnár Balázs a gazdálkodás, Vincze István a szőlészet és borászat témakörében végezte kutatómunkáját. Levéltári gyűjtések és néprajzkutatók följegyzései mellett a paraszti írásbeliség emlékeit őrzi a Kéziratgyűjtemény. Az önéletrajzi írások, parasztkrónikák, népi ver- selők alkotásainak jelentős része Nagy Czirok László tevékenységének köszönhetően került a múzeumba.
