Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Csupor István: Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban
Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban 301 39. Simontornyai butella, 1872 40. Mohácsi ikeredény, 20. század eleje a korsók túlsúlya mutatható ki. A tizenkét korsó közül egy török korsó (leltári száma: 55.2.564.), amelynek erősen kiszélesedő, rostélyos, kerek szája van, a többi azonban a jellegzetes mohácsi vizeskorsók közé tartozik. Ezek egyike évszámos, 1871-ben készült. (Leltári száma: 73.1.4.) A gyűjteményben szereplő négy kanta, bendis vagy böndis mindegyike feketeedény, akárcsak egy 1937-ben készült váza, amelynek készítése közben csak nagyon kevéssé ragaszkodott alkotója a hagyományokhoz. (Leltári száma: 55.188.130.) A mohácsi mázas munkákat csak egy kicsi kulacs képviseli, valamint egy ikeredény, amelynek színezése, díszítménye utal mohácsi eredetre, ám teljes bizonyossággal nem lehet azonosítani. (40. kép. Leltári száma: 70.14.47.) A két kisebb, egymáshoz ragasztott bögreféléből álló, felül az edényekre merőlegesen, karika alakú füllel ellátott páros edény fehér engobos alapon mangánbarna és zöld mázzal színezett, mégpedig sárga máz alatt. Az edények hasán zöld koszorúminta fut körbe, alul és felül függőlegesen elhelyezett, barna kacsokkal - ez utóbbi a fúlön is megismétlődik. Az edény (jelenleg ez is a múzeum kiállításán szerepel) sárga színe, valamint a barna díszítmények mohácsi eredetét valószínűsítik. Eladója, Agócs Jánosné az édesapjának vitt benne ételt a mezőre az 1930-as években. Az egyik edénybe levest, a másikba főzeléket, paprikásfélét tettek. A gyűjteményben három cserépedény Siklóst képviseli. A siklósi edények között egy bokály és egy kulacs mellett egy 1933-ból származó, ún. gyiidi korsó (leltári száma: 71.8.6.) is zalálható, amelyet egykor a gyüdi búcsúk alkalmával árusítottak a siklósi fazekasok, és vevői elsősorban szenteltvíznek vették. Szintén a Dél-Dunántúlról, pontosabban Obányáról való egy teljesköcsög, amelynek az óbányaiakra olyan jellemző, vésett mintája van: a fehér alapszínből kimetszett díszítmény, valamint a színezésül használt zöld és kék máz egyértelműen meghatározza ezt az edényt. Eddig mind olyan tárgyakat ismertettünk (képben is), amelyek javarészt a közvetlen környéken készültek, ez alól legfeljebb az ónmázas és vegyes mázas darabok jelentettek kivételt. Persze nemcsak ilyen tárgyakat őriz a Thorma János Múzeum, hanem
