Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Csupor István: Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban
298 Csupor István 35. Bajai csalikancsó, 20. század eleje 36. Szegedi bödön, 19. század második fele feneke mellett nem annyira hasas, mint mondjuk a csákváriak, és profíllált, kettős szájpereme majdnem függőleges, csupán egészen csekély mértékben terül ki. A fül viszonylag vastag és a legtöbb fazékfül felső szakaszán szerepel a készítő bepecsételt névbetűje. A bajai fazék általában mázatlan kívülről, és sűrű rovátkolás borítja a felületét. Ennek elsősorban a hőfelvevő felület növelése volt az oka: a szabad tűzön való főzés hatékonysága így jelentősen megnőtt. A bajai fazekakat belülről mázazták csupán, mégpedig színtelen ólommázzal. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a fazekak túlsúlya jellemzi a bajai anyagot (két korsó mellett), most mégsem ezekből válogattam, hanem egy csalikancsót mutatunk be. A bajai mázas edények egy részét a fazekasok magafalán festették, ám másik részüket a díszítés előtt barna földfestékkel öntötték meg. Ez utóbbiak közé sorolható ez a csalikancsó is, amely talpas forma, és a törésvonallal kezdődő nyakrészén az edényfalat mestere sűrűn át is metszette, az áttört díszítmény miatt a kancsóból tehát közvetlenül nem is lehetett inni. A tárgy szájrésze és füle azonban belül üreges, ráadásul a szájperemen korongolt kis csövecskéket, ún. csecseket helyezett el a fazekas. A kancsót úgy lehetett használni, hogy ezek közül kellett megtalálni azt a hármat, amely az edény hasával közvetlen összeköttetésben áll, és kettő befogása és a harmadik megszívása révén lehetett hozzájutni a benne lévő italhoz. Ha azonban a kísérletezőnek nem sikerült tökéletesen a működő csecsek megtalálása, a nyakába zúdult a bor - emiatt is lett a tárgytípus megnevezése csali, tréfás kancsó stb. A bemutatott darab mintája kétséget kizáróan utal a tárgy eredetére. A hajladozó száron elhelyezett díszítmény teljesen egyértelműen bajai fazekas kezétől származik, bár a virág megfogalmazása ugyan kissé szokatlan, a levelek és vonalkázások, valamint a használt színek bizonyítják: ez a csali Baján készült, mégpedig a 19. század vége felé. (35. kép. Leltári száma: 55.150.5.) Nem volt igazán messze Kiskunhalastól Szeged sem, így cseppet sem véletlen, hogy néhány szegedi fazekasmunka is található a gyűjteményben. Ezek között egy kan
