Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Csupor István: Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban
Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban 289 19. Csákvári lakodalmas fazék, 1900 körül 20. Zöld mázas csákvári tál, 1900 körül kétfülű fazekakat eredetileg lakodalmakban, sokadalmakban használták, s csak másodlagosan kerülhetett sor olyan felhasználásra, mint az előbbi darab esetében - a ruha kifőzésére. A csákvári fazekasmunkák között viszonylag nagyobb számban fordul elő a halasi gyűjteményben tejesköcsög is (8 db), a többi tárgytípus azonban már csak néhány darabbal van képviselve, és ami igencsak feltűnő: a híres csákvári csíkos fazék egyáltalán nem fordul itt elő. Egy mázatlan, szögletesre alakított gyertyamártó esetében feltételezni lehet Csákvárt mint készítőhelyet, és több edényforma esetében biztosan megállapítható volt a csákvári eredet, ezek: egy váj ling, egy köpülő, egy páros pohár, azaz ikeredény, négy mázas szilke, egy bödön, három lábas, három korsó, öt kancsó, két butykoskorsó, három kuglófsütő, egy tepsi, négy nagytál és egy nagy kancsó. Ezekből most kettőt mutatunk be. Az egyik egy nagy tál, amelynek átmérője 55,7 centiméter, magassága pedig 17 centiméter. Készítője fehér öntőföldes alapra színtelen ólommázzal festette a mintát: a szegélyt ferdén körben megcsíkozta, az öbölbe pedig egy kígyóvonalat helyezett el, s végül az egészet zöld mázzal öntötte le. Ennek következtében azokon a helyeken, ahol a zöld máz a színtelennel keveredett, a minta halványzöld színben jött elő. A nagy méretű tálat egyébként szintén JANÓ Ákos gyűjtötte, és eredeti tulajdonosa, Varga Istvánná szerint főleg disznóöléskor használták. (20. kép. Leltári száma: 62.55.3.) A másik, szintén igen nagy méretű tál feltehetően ugyancsak Csákvárról származik, legalábbis a két tál mintája közti nagyfokú hasonlóság erre enged következtetni. A nagy méretű tálon a mangánoxid-tartalmú fekete mázat a színtelen mázzal együtt használta csíkozásra a mester, a tál szegélyén és öblében egyaránt, csak más és más módon. A széles tálszegélyt váltakozva csurgatta meg feketével és a színtelen mázzal, az öbölbe pedig szabálytalan kígyóvonalat húzott, előbb a fekete festékkel, majd a tálat kilencven fokkal elforgatva a színtelen mázzal. A legvégén az egész tálra sárga máz került, aminek következtében a felületet nagyon mély sötétbarna (szinte fekete), halványsárga és
