Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Múzeum - Janó Ákos: Halasi múzeumi emlékeim
24 Janó Ákos művelődéstörténeti jelentőséget tulajdonítottam, mint amilyet ő a versek gyakori idézgetéseivel mondanivalójának szemléletesebbé tétele céljából szánt. A népköltészet és műköltészet határterületén lévő paraszti irodalmi alkotó tevékenység kívül esett mind az irodalomtörténet, mind a néprajztudomány érdeklődési körén. Az irodalomtörténet az írott paraszti költői alkotásokat másodlagos irodalmi termékként kezelte, vagy azokat teljesen figyelmen kívül hagyta. A néprajztudomány körébe elsősorban a hagyományokra épülő, száj hagy ományozás útján terjedő szóbeli költészet tartozott. A műköltői és népköltői alkotás azonban megegyezik abban, hogy mindkettő egy-egy kor társadalmának, bár külön osztályoknak, költői irodalmi termékei. Míg a szájhagyományozás útján terjedő költészetben a parasztság egységes közösségi kultúrájának kifejeződését szemlélhetjük, addig a kéziratos, elsődleges (a folklorizáció folyamatán át nem ment) népi költői emlékekben a kultúra közvetlen hordozóinak konkrét életmegnyilvánulásait, a műveltségbeli, társadalmi, politikai állapotok egyéni kifejeződéseit fedezhetjük fel. Arra a kérdésre, hogy van-e a jászkunoknak sajátos néprajzi arculata, e népköltők verseivel, az azokban tükröződő tudatformákkal adhatjuk meg a leginkább közelítő választ. Külön érdekessége ennek az anyagnak, hogy a szóbeliség és paraszti írásbeliség határterületén foglal helyet, s jól példázza, hogy a népköltészeti termékeknél is megvoltak, de idők folyamán az ismeretlenség homályába vesztek azok a népi alkotó tehetségek, akiknek késői utódainak a népi költői alkotások első megjelenési formáit szemlélhetjük. Az, hogy ezeknek a müveknek a szerzői már nem lettek áldozatai az emlékezést elmosó időnek, a paraszti írásbeliség vidékünkön viszonylag korai megjelenésének köszönhető. A parasztköltők irodalmi alkotásait, a paraszti versfaragóknak a népi életben elfoglalt helyét azonban ma sem ismerjük eléggé, de szükséges, hogy az irodalomnak a közös nagy világában a paraszti költészet is megkapja az őt megillető helyet. E meggondolással a kiskunhalasi parasztverselőkről, s azok műveiből több tanulmányt készítettem, amelyek szakmai körökben feltűnést és elismerést keltettek. A múzeumban rendezett kiállítások és előadások egyre népszerűbbek lettek a város közönsége körében. Az az érdektelenség, ami a múzeumi munka iránt korábban megnyilvánult, lassan feloldódott, s az intézmény társadalmi bázisa is kialakult. Ez a látogatottság fokozódása mellett a múzeumi baráti kör működésében szervezeti formát is kapott. A Múzeumi Bizottság elnevezéssel alakult „civil szerveződés” elnöke Nagy Czirok László, titkára pedig a gyógyszerész Rabstein Imre volt. A Bizottság a múzeumot érintő kérdések megbeszélése, s ezekben egységes állásfoglalás kialakítása mellett a helyi közművelődési és városfejlesztési ügyek társadalmi fóruma kezdett lenni. Szerepe e téren az 1956-os eseményekkel kapcsolatban mutatkozott, de a politikai élet gyors változásaival nem tudott lépést tartani. A hatalomnak a forradalom bukását követő megerősödésével a város társadalmi szervei és politikai vezetése részéről a múzeummal szemben bizonyos tartózkodás és bizalmatlanság alakult ki,
