Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Múzeum - Janó Ákos: Halasi múzeumi emlékeim
Halasi múzeumi emlékeim 21 munka annak művelőjétől sajátos specializálódást, magasabb szintű elmélyülést kíván. A fenti, kifejezetten muzeológiai jellegű feladatok mellett, különösen vidéki múzeumokban dolgozók számára elkerülhetetlen a helyi társadalmi és kulturális ügyekben való segítő, aktív részvétel. Ennek a helyi igényeknek és sajátosságoknak, valamint a muzeológus alkatának, érdeklődési körének megfelelően nagy tere és számtalan formája lehet. Ezek a feladatok már a kezdeti időszakban kirajzolódtak előttem és tudatosultak bennem. Ennek megfelelően terveztem, alakítottam múzeumi tennivalóimat. Hogy mit sikerült ezekből megvalósítanom, mutatják a múzeumi leltárkönyvek és egyéb nyilvántartások, valamint az évi munkajelentések. Mivel korábban a múzeumban semmiféle nyilvántartás nem volt, mindent elölről kellett kezdeni. Ez a munka először is a gyűjtemény tárgyai eredetének, származásának megállapítását, a legkorábbi, Révész-féle hagyaték számbavételét, a volt gimnáziumi régiségtári anyag maradványainak felmérését, a későbbi szórvány le letek, gyűjtések hitelesítését jelentette. A háború utáni évek gondatlansága folytán a gimnáziumnak nemcsak a régiségtára, hanem a főként Szilády Áron által fejlesztett nagy értékű könyvtára is megsemmisült. Maradványait az Országos Széchenyi Könyvtár szállíttatta el és juttatta az ország nagyobb tudományos intézményeihez. Ennek kis részét sikerült az elszállításra előkészített anyagból kivonni és a múzeumban elhelyezni. A gyűjteményanyag rendszeres gyarapításával a raktározás gondjai kerültek előtérbe, de a tárgyak állagának megóvását gondos kezeléssel mindig biztosítani tudtuk. Az alatt a tizennégy és fél év alatt, amit a múzeumban töltöttem, két állandó kiállítást, s az időszakos kiállítások egész sorát rendeztük. Mivel a Thorma kép számára a szűk előcsarnok nem volt megfelelő, annak bővítése és a képek felső megvilágításának megoldása elkerülhetetlen volt. Az átalakítás akkor a múzeum legnagyobb beruházását jelentette, s a Grosz Feri bácsi tervének kivitelezése a város támogatása nélkül nem várt anyagi gondokat jelentett a múzeum felettes hatóságának. A múzeum névadójának tiszteletét elmélyíteni kívánó terveinket a Magyar Nemzeti Galéria fenntartás nélkül segítette, a Talpra magyar! mellé tartós letétbe adta az Aradi vértanúk, a Szenvedők és a Tavaszi táj című festményeket. Akkor kerültek a múzeum kertjébe szintén a Nemzeti Galéria jóvoltából a férfi és női akt, valamint az Emese álma bronz szobrok. A megnagyobbított új előcsarnokban a Thorma képek átmeneti elfüggönyözésével időszakos kiállításokat is rendeztünk. Nevezetes esemény volt az a kiállítás csere, amelynek keretében Bíró Lajos debreceni festőművész itteni bemutatkozását Diószegi Balázs Déri Múzeumbeli kiállításával viszonoztuk. Örömmel gondolok vissza arra, hogy ha nagyon csekély mértékben is, de némileg segíteni tudtam Berki Violát pályájának kezdetén, s megrendezhettem a múzeumban első kiskunhalasi kiállítását. A múzeum munkájának szélesebb körű elismerését jelentette az akkor már itt működő Vorák József munkatársammal közösen készített Halasi csipke vándorkiállítás, ami Békéscsabától Pécsig a fél országot bejárta, magam a kiállítást többször elkísérve előadásokat tartottam a város e nevezetességéről. Amikor lehetett, a múzeumi munkába igyekeztem bevonni tehetséges, az ügy iránt fogékony fiatalokat is. így a kiskunhalasi Funk Miklós egyetemi hallgatóval készítettük a Nagyapáink olvasmányai című kiállítást, amely a Corpus Juristól a vásári ponyvairodaimon át a múlt század végi kalendáriumokig mutatta be azokat a népi olvasmányokat, amelyek a parasztság vagy mezővárosi polgárság művelődésének alapjai, forrásai voltak. A közös munka számomra is sok tapasztalattal, tanulsággal járt. A szintén egyetemi hallgató Égető Melindát a budapesti egyetem néprajzi tanszéke küldte nyári
