Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Történelem - Kozicz János: Halasi huszárok a hétéves háborúban (Az 1756-os jászkun insurrectio Halason)
122 Kozicz János A Halason verbuvált és regruták 62 napon át ették a város kenyerét. Egy katona napi élelemadagja az Oralis Portio 5 krajcár volt. Ebből a kenyér 2 krajcárba és a hús pedig 3 krajcárba került. Mindennek összértéke 263 forint 30 krajcár volt. Ehhez járult még az elfogyasztott bormennyiség értéke. A halasi regruták november 7-ét követően karácsony másodnapjáig a Verbunkon és kvártélyban 59 2/4 akó bort (849,7 1) engedtek le a torkukon, akóját 3 forinttal számolva összesen 178 forint 30 krajcárt értékben. Élelmezésük tehát a város számára került összesen: 442 forintba.11 A lovak kiállítása nagyobb nehézséget okozott. A korábbi hadjárat végeztével a kerületek nem kapták vissza lovaikat, mivel azokat (1000 db állat) nagylelkűen felajánlották a reguláris katonaság részére. Most nagy hiány mutatkozott alkalmas lovakban, így beszerzésük nagy nehézségekkel járt. A lovakat a legtöbb községben kiválogatták és összeírták, de azok között a kerületi kapitányok és a tisztek igen sok alkalmatlant találtak, mert a nyári és az őszi mezei munkák, s a gyakori átkelő fuvarozások a lóállományt igen megtizedelték.11 12 Csak Jászberényben, Árokszálláson és Dózsán 80 lovat mustráltak ki. Egy-egy közösségnek sikerült a helyi gazdáktól megvásárolni a szükséges állományt, más helyen még november közepén sem volt meg a kellő számú ló. Egyes helységek a kimustrált lovak helyett csikókat szereztek be; ezek betanítására viszont jelentős időt - legalább 4-5 hetet - igényelt, miként a számoslovak felerősítése is.13 Halas városának 70 lovat sikerült beszereznie, átlagosan 30-35 forintért a helyi gazdáktól. Ezek közül 19 lovat mustrált ki a kerületi bizottság, de az alkalmasnak ítélt 51 lovat is szénával és abrakkal erősítették fel több héten keresztül. A kiselejtezett lovakat mint hogy itt Városbéli Lakosoktól szereztettek; minden gazda ember maga lovát örömest visszavette, s így a várost nem érte kár. A lovak széna és abrak adagja az Equilis Portio lovanként napi 6 krajcárba került Halasnak. A táborba való indulásig mindezek a költségek 335 forintot tettek ki.14 A lovak alkalmasságánál az erőnlét mellett a nagyság volt a legfontosabb követelmény, 14,5 markosnál (155 cm) nem lehettek kisebbek a huszárlovak. Színükről az egyik halasi összeírás tájékoztat bennünket: deres, sárga, pej, fakó, fekete... lovakat említenek. A bevált paripákat megjelölték, bőrükbe a város jelét KHV (Kun-Halas Város) sütötték.15 A megmustrált és kiválogatott lovak gondozására először gyalog soros embereket rendeltek, akik újra megpatkoltatták az állatokat (1 ló patkolása 36 krajcárba került). Csak az indulás előtt adták át a felerősített kifogástalan lovakat (amelyek értéke ekkor már elérte a 40 forintot) a katonáknak.16 Nagy gondot fordított a város a lovak előírásos szerszámzatának előteremtésére. Egy lóra való egész nyeregszerszám az alábbi részekből állt és költségbe került: 11 Uo. 12 Illésy János, 1897. 591., 596. 13 Botka János, 1993. 117. 14 BKMLK. V.201.b. Kiskunhalas Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok. M. 85. cs. No. 1. 1756. 15 Uo. 16 Uo.
