Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Történelem - Bellon Tibor: A város szép rendjének megtartása (Halasi mozaikok a 18–19. századból)
112 Bellon Tibor tömlöcből, ahol 30 pálcát mértek rá, „a verésbül még föl sem épült”, ezért a mostani 20 pálcát 3 forinton megváltotta - szólt a kegyes tanácsi döntés.11 Albert István a szállására menvén hallotta, hogy Bús Bálintot káromkodással biztatta Mészáros András gulyás a dudálásra.11 12 Ugyancsak rosszul járt Bús Bálint, midőn a vendégfogadóban borozván, a fejértói csikós bojtár, bizonyos Pista nevű, a dudáját bitsakkal kiszúrta. A szembesítéskor kiderült, hogy Bús Bálint csúnyán káromolta a bojtárt. Mindkettőt pálcával való megveretésre ítélte a tanács. A dudában okozott kárért egy forintot kellett fizetni.13 Bús Bálint mellett Borda Ádám lehetett még ebben az időben a dudás. A kocsmában összevesztek, dudája ellopásával gyanúsította Bús a társát. Ekkor még azt is megtudjuk, hogy egy ellopott juhot dudának nyúztak meg. Tehát a duda tömlője juhbőrből készült.14 Az említett példákban a duda, és a dudálás mellékszereplő. Elsősorban a rút káromkodást büntette a tanács. Ezért kerültek ezek a zenetörténetileg értékes adatok a jegyzőkönyvbe. Aki vállalkozik a bőrduda hazai történetének a megírására, talán hasznát veszi. Mi pedig, mai zenén edződöttek okulhatunk belőle, hogy mennyivel csendesebb lehetett ez a muzsika. Persze más muzsika is járta Halason. 1798-ban Koté Márton és Piroska Péter muzsikusok a tanácstól kérnek engedelmet, hogy névnapokon házról házra járva muzsikálhassanak. A tanács „25 pálca büntetés alatt meg nem engedi”, mondván, hogy erőszakos pénzcsaló szolgálatokkal csak károsítják a lakosokat. „Sőt inkább arra utasíttatnak, hogy amidőn a musikálásnak ideje nints, tanulják meg a keményebb munkákkal is élelmeket keresni.”15 Csapó Mihály lakodalmi verekedésért tett panaszt a tanácsnál, mert öccse a muzsikus cigányokkal tuscht húzatott két vagy három ízben, Molnár István viszont táncolni akart, ezen összevesztek. Segítségül hívta Solti István lakodalmas násznagyot. Molnár Istvánt vétkéért, „mint a szép lakodalmi mulatságot veszekedéssel megmotskoló személyt” 20 kemény pálcaütésre büntette a tanács.16 1796- ban pedig a verbuválást rendeli el a tanács. Előírják, hogy „a verbunk szükségire megkívántató bort s pálinkát a kortsmárosoktól rovásra vegyék,” a főzésről a város gondoskodik, a muzsikusok élelmére minden személynek egy napra 6 krajcárt fizet a város. „Az illyen alkalmatosságra rendelt és szokott zászló délután 2 órakor musika szóval az piacz közepin felállítani rendeltetik.”17 A Jászkunság városaiban a korai polgárosodás következtében már a múlt század közepe táján abbamaradt a kender- és len feldolgozása. A források elvétve szólnak róla, hogy ezeket a rostnövényeket nemcsak termelték, de fel is dolgozták Halason. A múlt század elején, a reformkorban még vidám élet folyt a fonóházakban. Igaz, ezeket a tanács szigorúan tiltotta, de nemigen nagy sikerrel. 1796-ban Vincze Istvánt és Mikats Mihályt azért büntették 6-6 pálcára, mert 10 óra után, tehát tilalmas időben, a fonó háznál kódorogván, a fonó lányokkal mulatni tapasztalták az éjjeli vigyázok.18 Még az 1823 januárjában is jegyzőkönyvbe írták a tiltást: „Minthogy a Fonó házaknál való öszve gyűlése az ifjúságnak több rendetlenségre ad alkalmatosságot, hirdettessen ki a 11 Prot. Kkh. 1778. febr. 12. 47. Prot. Kkh. 1768. ápr. 11. 114. 13 Prot. Kkh. 1779. máj. 27. 181-182. Prot. Kkh. 1796. nov. 28. 235. 14 Prot. Kkh. 1782. jan. 19. 370. 15 Prot. Kkh. 1798. dec. 15. 171/217. 16 Prot. Kkh. 1796. nov. 28. 235. 17 Prot. Kkh. 1796. dec. 14. 128/158. 18 Prot. Kkh. 1796. dec. 3.236.
