Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei - Thorma János Múzeum könyvei 2. (Kiskunhalas, 1998)

Művek sora

20. Thorma a "Talpra magyar!" előtt 1930 körül

Budapest utcáin, míg sikerült a tárlatra előkészített művet megtalálnia.

A festmény a Műcsarnok 1938-as téli kiállításán került közönség elé, majd 1939-ben még egyszer, a Nemzeti Szalonban. Ám festője akkor már a Virághegy alatti temetőben pihent. 43

A festő halálhíre, majd képeinek Nemzeti Szalon-beli emlékkiállítása egy igen rövid időre Thorma áldozatos pályájára terelte a figyelmet. Szűk szakmai és ismeretségi körön túl kevesen tudták a magyar fővárosban, mit tett ő az emlékek távolságába került Nagybányán a kolónia fönntartásáért, és hogyan alakult művészetének utolsó húsz éve. Joggal írta le a keserű szavakat Réti István. „Az idegen rabságban sínylődő Erdély sokkal melegebben szerette és becsülte a Nagyalföldről odahono- sult hű fiát, mint szűkebb, szabad Anyahazáját.” 44 Kritika és közönség a legtöbb esetben részvétlenül fogadta a nagy művek árnyékolta tájképeket, s magát a kínnal-keservesen elkészült a Talpra magyart! is. Nem is vette észre a tájképek kései nagybányai termését; eltakarta azokat a történelmi művek festőjének emlékképekből táplálkozó hírneve. Dömötör István kri42