Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei - Thorma János Múzeum könyvei 2. (Kiskunhalas, 1998)
Művek sora
bányai festőiskola tanári-vezetői feladataitól. A politikai konjunktúra is segítette a művész tervét. Az 1928 novemberében megalakult nemzeti parasztpárti kormány belügyminisztere, Alexandra Vaida-Voevod (a magyarság számára megszokott egykori szóhasználattal Vajda Sándor) megértő támogatással karolta föl a kérelmét. így került haza a következő év őszén, 1929 szeptemberében, belügyminisztériumi engedéllyel a két festmény. Thorma az Aradi vértanúkon a szükséges fölújítási munkálatokat végezte el, majd megkisebbítette a vásznat. A Talpra magyar! ismét fölkerült egykori helyére, a festőiskola nagy műtermébe, s alkotója elkezdhette a befejezetlen jobb oldali rész kidolgozását. Erre az időre esik a festő kései házasságkötése. Egykori növendékét, a kiskunhalasi kapcsolatokat még ápoló távoli rokonát, Kiss Margitot vette feleségül 1929. szeptember 7-én. Az 59 éves festő életvitele nem sokat változott: napi rendes programmal folytatta Pénelopé-munkáját a nagy vásznon. Elszánt feladatvállalását nagyban megkönnyítette az Aradi vértanúk eladása. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a magyar állam számára 1931-ben megvásárolta a festményt, s az végül annyi idő, 35 év múltán mégiscsak közgyűjteménybe, állandó kiállításra került. A Pesten élő Réti István, a Képzőművészeti Főiskola rektora és Petrovics Elek, a Szép- művészeti Múzeum igazgatója segítették elő a kép megvásárlását. 40 A festő 10000 pengőt kapott érte, négyévi részletben fizetve. Éppenséggel nem volt nagy ez az összeg (Réti panaszolta is a szűkmarkúságot) 41, de Thormát nagyon kisegítette. Éppen a gazdasági válság súlyos éveiben tette lehetővé számára a gondoktól mentes munkát. Még abban az évben újra engedélyt kellett kérni a román hatóságoktól a festmény kiszállítására, 42 és ezek után a mű a Tudományos Akadémia II. emeletén lévő Történelmi Képcsarnokba került. A Talpra magyar! újrakivitele már nagyobb nehézségekbe ütközött. Thorma nagybányai barátai, magyar pénzemberek 60 ezer lej biztosítékot szedtek össze a kivitel engedélyezésére. A betegségével küszködő festő, kinek utolsó gondolatai is a nagy kép körül forogtak (miután nem is tudott már dolgozni rajta), csak úgy egyezett bele, hogy Rudapestre kórházi kivizsgálásra menjen, ha a festményt is fölszállíthatja. így került a kép az epreskerti műterembe, majd kiállításra a Műcsarnokba. Közben Réti kellő méretű keretet rendelt a festményhez, s Thorma a képet - már bekeretezve - még egyszer megnézhette. Elgyengülten, tétován bolyongott 39
