Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

A közeiszőlői házat télen nem lakták. Róza feljegyzései szerint is csak májusban takarították ki és készítették elő az esetleges ott-tartózkodásra. A fehér falú. nagy teraszos házban három szoba és a teraszhoz kapcsolódva egy zárt nappali szoba, konyha és fürdőszoba volt. Mindkét épület alatt pincéket alakítottak ki. A család életének színterei és külső kapcsolataik a férj halála után az adatközlők elbeszélései szerint változtak, módosultak. Ennek az időszaknak a tárgyalására forrásunk már nem tér ki. Férje halála után Róza abbahagyta a feljegyzéseket, így mi sem foglalkozunk a további évekkel. Az a bő két évtized, aminek dokumentációját Hoffer Imréné feljegyzései gazdagították, Félegyháza városiasodásának legintenzívebb időszaka volt. A millennium évtizedei nem csupán időrendileg jelentettek korszakváltást. A kapitalizálódó gazdaság, a fejlődő kommunális ellátás, a településen túlmutató kapcsolattartás lehetőségeinek kibővülése következményeiként városi és családi szinten egyaránt megjelent az az értékrendszer és életmód, amely a századforduló polgárosuló Magyarországán más városokban is egyre inkább teret nyert. 79