Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

mennyiségből következtetünk. A legnagyobb mennyiségben paradicsomot tettek el. Evente általában 6 tótkosár és egy ruháskosár érett paradicsomból főztek paradicsomlét amit 100 üvegbe palackoztak. Főzéssel készítették a lekvárt sárgabarackból és szilvából, valamint a sóskát, a füzetben leírt mód szerint. Üvegekbe rakták el a gyalult tököt, de nyersen. A káposztához hasonlóan gyalulták, tökkáposztának is nevezték. A szépen eltett befőttek a háziasszony ügyességét bizonyították, ezért nem csupán a tartósításra, a befőttek külső megjelenésére is gondot fordítottak. Az 1905-ben felsorolt befőttek közül ma már egy kamrában sem találnánk fehér cseresznyét, mert ez a fajta teljesen eltűnt Félegyházáról, de a piros cseresznye, a meggy, a sárgabarack, az őszibarack, a körte, a sárga- és görögdinnye ma is kedvelt befőzési nyersanyag. A zöld barack befőzése szintén eltűnt a szokásból. A főzelékfélék közül a már említett sóskán és tökkáposztán kívül befőzéssel tartósították a zöldbabot és a piszkét is. Savanyúságként vizes és ecetes uborkát, fehér paprikát tettek el. Természetesen a tetemes mennyiségű káposztából is jutott e célra. Édességnek birsalmasajtot készítettek. Keveset tudunk meg a fűszerezésről. A vörös- és fokhagymát a koriandert, citromhéjat, köménymagot és a sót megtaláljuk a feljegyzések között, de bizonyára ennél sokkal gazdagabb volt a választék, hiszen a Hoffer-ház szomszédságában levő fűszeresnek, Klasz Sándornak a boltjában az 1903. évi elszámolás szerint 246 ft 10 krajcárt költött el Róza. Ugyanebben az évben húsvásárlásra 505 Ft 82 krajcárt. A vásárolt fűszerekhez soroljuk a cukrot is. Nincs adatunk arra, hogy a kor szokása szerint a cukrot mézzel helyettesítették volna. A naplóból feltáruló másik világ a polgári életvitel kifelé mutatott képét tükrözi. Az alkalmi ünnepekhez kapcsolódó költséges társasági élet tartozékai a sokfogásos vacsorák. Ezeknek a vacsoráknak egyik legfőbb motiválója a megfelelni akarás. Az az igyekezet amellyel a származásnak, a foglalkozásnak kijáró presztízst őrzik, a társasvacsorák étrendjében is megfigyelhető. A társaság részben a rokonságból, részben a munkakapcsolatokban szerzett ismerősökből, vadászterületi, vagy egyleti barátokból alakult. Az idegenből jött feleség, akinek feladata volt e vacsorák házon belüli szervezése, különös módon vigyázott arra, hogy alkalmazkodjon a helyi szokásokhoz. Pontosan feljegyezte azoknak a vacsoráknak a menüjét és tálalási módját, ahol vendégként részt vettek, amit orientációs mintának tekintett. Feljegyzései segítették abban, hogy a viszonzott vendégségnél nehogy alul73