Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Földhasználat. A redemptusi jogok érvényesülése a földhasználatban - Legelők - Legeltetési rend

Cserény „válogatott ménest" 1791-ben beolvasztották a másik háromba, s többé nem is választották külön.

40 A szilaj ménes - míg a hó engedte - a pusztán legelt, de július közepén behajtották annyi időre, hogy ki-ki választhasson nyomtatólovat magának.

41 Viszonylag szerény mértékű volt a sertéstartás is. A disznókat többnyire a tanyákon vagy a belső portán tartották. Sokszor egyszerűen kihajtották a Nyomásra. A nagyobb gazdák külön kanászt fogadtak disznaik mellé, főleg gyerek pásztorokat, de akinek 30 darabnál kevesebb sertése volt, annak a város által fogadott csürhés elé kellett hajtania a jószágot.

42 Esetenként ezeket a csürhéket makkoltatni is elhajtották, mivel Félegyházán erre lehetőség nem volt, más vidéken, pl. a keceli erdőben makkoltattak.

43 Tálasi István azt írta, hogy a „vadszőrű bakonyi sertésfajta a dunántúli makkoltatások kapcsán került a Kiskunságba". A néprajzi adatgyűjtés során feljegyeztek egy „kicsi fehéres és bor40 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 8. p. 86./1791. 41 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 8. p. 21. 42 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 11. p. 306./1814. 43 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 8. p. 509. 44 , Tálasi, 1936. lO.p. 86