Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Földhasználat. A redemptusi jogok érvényesülése a földhasználatban - Szántóföldi földművelés - A szántóföldi földművelés üzemszervezete

szántóföldi redemptus tanyák a földművelésnek és az állattartásnak is üzemközpontjaivá váltak. Többnyire itt tartották a fejős jószágokat, s ide hajtották be telelőre a legeltetési idényben közlegelőn tartott állatokat is. A tanyaföld ugarnak hagyott darabján őrzött kezesjószágok mellé a nagyobb gazdák külön bérest vagy kisbérest fogadtak. A béresek, figyelmetlenségből vagy szándékosan, gyakran belelegeltettek a szomszéd vetésébe. Az is sokszor előfordult, hogy a már éppen levágott, de még a szántóföldön levő termésben okoztak kárt. A tanácsüléseken hétrőlhétre hasonló esetekről panaszkodnak a károsult gazdák. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tanyák közötti állattartást újból és újból megpróbálták korlátok közé szorítani, s a közérdek szerint szabályozni. A gazdaság mérete határozta meg, hogy a lakóház udvarán vagy a tanyán, esetleg minkét helyen építsenek az állattartáshoz és gabonatároláshoz szükséges építményeket. A másfélhelyes redemptus Keserű Ferencnek a városi két szoba, konyha, kamrás háza udvarán még külön pince, pálinkafőző ház, két fészer, egy „borsutús épület"

7 és nyolc lóra kipadlózott nagy istálló is volt. Sertésól viszont nem. A 14 hízódisznót a nagy tanyán két táblájú hidasólban tartotta. Ott is volt a tanyához külső és belső kamra, pince és pálinkafőző ház és a gabonának sírvermek. Vidékünkön körte alakú gabonásvermeket és a homokos talajba könnyebben készíthető sírvermeket is használtak.^ vermeket a tanya vagy a lakóház udvarán helyezték el, de Félegyházán rossz szokásként az utcákon is ástak gabonásvermeket. Az olykor-olykor nyitvahagyott vagy csak gyengén befedett gabonásverem emberre és állatra egyformán balesetveszélyt jelentett. A tiltott helyre épített vermek felderítésére külön szenátort vagy más felügyelőt rendeltek, legtöbbször a tizedbírót, s a gazdát nem csak megbüntték, de vermét is beszaggatták. Borsotu = szólőprés. Vidékünkön a középen hajtós, rögzített, ácsolt faszerkezetű szőlőprés terjedt el, amelyet éppen rögzített voltából fakadóan külön helyiségben vagy épületben helyeztek el. 8 Füzes, 1984. 67