Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Földhasználat. A redemptusi jogok érvényesülése a földhasználatban - Szántóföldi földművelés

FÖLDHASZNÁLAT. A REDEMPTUSI JOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE A FÖLDHASZNÁLATBAN Az 1743-1745 között telepes községként nyilvántartott Félegyháza szabadfoglalásos földhasználata 1745 után megváltozott. Az új tulajdonviszonyok és a redempcióban a földtulajdonhoz kötött jogok a földhasználatban is érvényesültek. A kialakult határhasználat leginkább Hódmezővásárhely övezetes határbeosztásához hasonlítható. A belső telkeket Félegyházán is körbe vette a Nyomás, amin túl a tőkeföldek helyzkedtek el. A tőkeföldek övezetén kívül, részben a Nyomásig ékelődött be a ferencszállási közlegelő, amelyet további közlegelők és legeltetési célt szolgáló bérelt puszták egészítettek ki. A legelőkből és a Nyomásból is osztottak járulékföldeket: kaszálókat, meghatározott növényi kultúráknak szánt veteményeseket, szőlő és erdő földeket. Szántóföldi földművelés A szántóföldi földművelés helye a Nyomás és a közlegelők között elterülő félegyházi, galambosi, kisszállási és ferencszállási határrészeken egyéni tulajdonba és birtokba adott tőkeföldeken volt. A tőkeföld megnevezés igen találóan fejezte ki azt a jogi tartalmat, amely a redempcióból fakadt és a földhöz kapcsolódott. Az egyéni tulajdonba és birtokba adott tŐkefóld legfontosabb hozadékának és tartozékának a redemptusokat megillető jogokat tekintették. Gyakran, különösen az adásvételi szerződések59