Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

A Jászkun földtulajdon - Osztatlan és községi földtulajdon

Községi tulajdon lett: 1. a ferencszállási osztatlan pusztából kiszakított községi tanyaföld, 2. a parókia és a kántor illetményföldje, 3. valamint a községi, közösségi célú ingatlanok. Nem telekkönyvezték ugyan a község nevére, de községi tulajdonnak tekintették a belterületet, azaz a ki nem osztott házhelyeket is. A jászkun helységeket az 1746. május 4-én kiadott királyi rendelet kötelezte arra, hogy községi irányítás alatt a községi kiadások fedezetére és a szegénység megsegítésére külön majorsági gazdálkodást folytassonak. E célra földelkülönítés Félegyházán csak 1795-ben történt. Ekkor a város rossz pénzügyi helyzeténekjavítására, a csőd szélén álló elöljáróságot a Jászkun Kerület utasította a majorsági gazdaság létrehozására. Az intézkedés hatására alakult ki a „város felső földje", amelyen a conventionalisok (szegődtetett alkalmazottak) számára gabonát termeltek. Tényleges területe 84 kh 75 négyszögöl volt. Valamivel régebben, már 1786-ban is tulajdonosként használta a város, a „külső ferencszállási kaszáló" akkor 383 kh 65 négyszögöl területét. A város tulajdona volt a fentieken kívül egy 18 kh-as nádaskert, amit később eperfákkal betelepítettek és Nagyepres néven vált ismertté. Mivel a redempcióval kollektív nemességet nyert a kerület, a királyi kisebb haszonvételek is a redimált tulajdon részévé váltak. E megváltott tulajdon - a jognak a tokeföldhöz kötődése következtében - redemptus tulajdon, azaz a redemptusok közös tulajdona lett. Redemptus közös tulajdonnak tekintették mindazokat az ingatlanokat is, amelyek a birokosok jogainak gyakorlása végett létesültek: a kocsmákat, mészárszékeket. Ebből az alapelvből eredően azok a földek, amelyek a beneficiumok hasznosítását szolgálták szintén a birtokosok közös földtulajdonához tartoztak. 47