Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Félegyháza és a redempció

A népmozgás adatai az 1744-1745-1746-os összeírások alapján: telek 1 1/2 1/4 1/5 1/2 1/4 1/3 1/5 elment 10 29 6 1 2 2 20 32 1 1 4 108 1745-ig visszajött 2 15 2 1 2 7 1 3 33 1746-ig A táblázat két szélső sávjában nyilvántartott lakosok közül tehát sokan féltek a redempciós terhektől. A ház nélküli zsellérekből nem tért vissza csak egy család, a többiek másutt keresték boldogulásukat. A birtokosok közül huszonketten visszatértek, és földtulajdont váltottak. Míg a Félegyházán lakó családokból sokat elriasztott a várható tehertétel, másokat éppen a megszerezhető előnyök vonzottak. 1746-tól egyre növekvő mértékű bevándorlás tapasztalható. Az első három év adatai tükrözik azt is, hogy bár elméletben a redempció esélyegyenlőséget és azonos jogokat adott a Jászkun Kerületben élők számára, a gyakorlati megvalósulásnál ez már nem mondható el. A népmozgás és a rétegek közötti mobilizáció az 1760-as évekig a későbbiekhez viszonyítva nagyobb. Félegyháza társadalmi hierarchiája még vagyoni és közjogi szempontból is képlékeny. Az 1744-ben zsellérként beköltözöttek közül az 1765/66-os adóöszszeírásban 16 személyt a redemptusok közé soroltak, az 1745ben beköltözött zsellérek közül viszont csak 1 fő tudott redemptusi földet váltani. A folyamat fordítva is érvényesült, az 1745-ben birtokot váltottak közül 1764-re 14-en a zsellérek közé 30