Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus gazdaság működése a gazda feljegyzései alapján - Ami a naplóból kimaradt

rült ki, hogy kevés lett a nád, és már csak a városi készletből vá­sárolhatott. Az építkezéshez sok pénz kellett. Horváth Antal kihasználta, hogy a megnövekedett katonai beszállásolások miatt több gabo­nára volt szükség, és 100 véka kétszeres búzát eladott a város­nak. Az üzlet nagyon jónak bizonyult, a búzából befolyt 230 fo­rint bevétel bebizonyította, hogy érdemes volt tárolnia a gabo­nát. 1796 után, hat év alatt a búza ára vékánként 45 krajcárról 2 forint 30 krajcárra emelkedett. A napóleoni háborúk kezdete óta tehát folyamatosan nőtt a gabona ára. Az áremelkedés arányai­ban sokkal nagyobb, mint más terménynél. A nád kévéje pl. év­tizedeken át 3 krajcár volt, s 1803-ban is csupán 5 krajcár. Van emelkedés, de ez meg sem közelíti a gabona piaci árának növe­kedését. Ami a naplóból kimaradt Tekintsünk kicsit kívül a naplón, amelynek vezetését Antal főbíróvá választásának évében, 1803-ban abbahagyta. Nem csak a saját gazdaságát irányította sikeresen, 1809-ben az ő felügyeletével épült a város új iskolája, 13 1814-ben a paró­kia. 14 Nem csoda, ha érdemeit a város a temető melletti ház­hely juttatásával is elismerte, pedig már állt a II. tizedben fel­épített négyszobás nagy háza, s e mellett még egy üres háztelke is volt. 15 Közéleti tevékenysége haláláig töretlen maradt. 1823-ban, amikor már betegeskedett, kérte, hogy a kezére bízott városi pénztárakat vegyék át tőle. Molnár Antal szenátor négy pénz­tárt: a templompénztárt, a sópénztárt, az ispotálypénztárt, és az alapítványok pénztárát vette át. 16 A betegeskedő Horváth Antal azonban csak a pénztárak kezeléséről mondott le, a szenátorság­13 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 10. p. 615./1809. 14 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 11. p. 309./1814. 15 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 10. p. 729./1810. 16 BKML. Kf. Lt. Are. 16. Cl. F8. N°75./1823. 232

Next

/
Oldalképek
Tartalom