Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

A Jászkun redempció

A JÁSZKUN REDEMPCIÓ A jászkun redempció jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha nem csak következményeit, hanem előzményeit, kiváltó okait is ismerjük. Néhány mondat erejéig lépjünk vissza az időben a XIII. századig, amikor a török (kipcsak) eredetű kunok letelepedését IV. Béla király engedélyezte.

[ Az alán eredetű jászok beköltözésének pontos dátumát nem ismerjük, feltételezések szerint a kunokkal egyidőben jöhettek Magyarországra. Mindkét népcsoport kiváltságokat, területi autonómiát és személyes szabadságokat kapott. Kiváltságaikért cserébe katonai szolgálattal tartoztak a mindenkori magyar királynak. A XVI. században a török hódoltság és a Habsburg királyság idején a jászok és kunok területének nagy része török uralom alá került. A korábbi kun autonómiából nem maradt semmi. A Duna-Tisza közi kun településeket ért pusztítást is szemléltetve, ekkor alakult ki a Kiskunság ~ Cumania Minor elnevezése, míg a tiszántúli kerület kun településeit Nagykunság ~ Cumania Maior néven kezdik említeni. Viszonylag épségben vészelte át a török uralmat a jászok által lakott tömb, középpontjában Berénnyel ~ Jászberénnyel. Az idők során kialakult három kerületből 1696 után vált egységes adózó és igazgatási kerület, Jászkun Kerület néven. A török uralom megszűnését, és a karlócai békét követően a Jászkun Kerületet, mint fegyverjogon szerzett területet I. Lipót király eladta a Német Lovagrendnek. Az 1702-ben történt eladás 500 000 Rft bevételt jelentett a kincstárnak, a szabad jászkunok 1 Bánkiné, 1986.11. 17