Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Mezővárosi életforma - Életmód és mentalitás

Asztali gyertyatartó (KM. Ip. Gy. 55.1583.1) mód volt rá, legalább egyet taníttattak. A többi gyermek egy-egy megbízott gyám, rendszerint rokon felügyelete alatt nevelkedett a „paraszti mesterségre". Azt, hogy végül nagykorúságuk után melyikük kerekedett felül és folytatta a gazdaság gyarapítását a tanács a jövőre bízta. Jól példázza a fentieket a Koczka család sorsa. Kiskunfélegyháza első ismert és elismert képzőművésze Koczka István négy testvérével együtt 1763-ban jutott árvaságra. Anyjuk 1767-ben ismét férjhez ment, s el is költözött egy másik városba. A tanács Tarjányi Jánost nevezte ki az árvák tutorává és vagyonának kezelőjévé. Az apjukról maradt vagyonból az adósságok kifizetése után - melynek teljesítéséről mindig elsőként gondoskodott a tanács - csak fél sessio föld és egy ház maradt. Ebből az árendába adott föld hasznát, az évi negyven forintot fordította a gyám a fiúk nevelésére. A két lány az anyjukkal maradt, hiszen Borbála kettő, Katalin csak hat éves volt apjuk halálakor. Imre viszont már 16 éves, őt csizmadia mesterségre adták, a 15 éves József és a 11 éves István pedig iskolába járhatott.

25 István 1793-ban Bécsben fejezte be tanulmányait, de ekkorra a nála idősebb Imre testvére eladta az apai földet, s a hazatérő fiúra hosszú pereskedés várt.

26 Úgy tűnik, legalább fél sessio föld s az ezt kiegészítő állattartás, tisztségviselés, mesterség vagy malom termelt annyi jövedelmet, hogy a többgyermekes redemptus legalább egy fiát taníttassa. A gazdálkodást egy vagy két fiú folytatta, de amint említettük, nem a nagycsalád rendje szerint. A nagykorúság elérésekor meg.., Koczka István 1753-ban születet Félegyházán, Bécsben tanult. Több rézmetszete jelent meg, pl. 1789-ben Ferdinánd főherceg regimentje - címen. BKML. Kf. Lt. Árvaszámadási könyv 1763. №7. BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 8. p. 317./1793. 151