Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Lakhatás, lakosi jog

Kerületen belül költöztek másik helységbe, könnyebben kaptak lakosi jogot, sőt a megállapított concivilitas taksának is csak a felét kellett megfizetniük. A Sopron vármegyei Sobor helységből commoransnak bekéredzkedő Nagy Mihályt például nem fogadta be a tanács, mivel az előző évben sehol nem adózott.

18 A beköltözés engedélyezését többnyire azoktól tagadták meg, akik évenként vándoroltak. 1802-től tízéves helyben lakás lett a lakosi jog előfeltétele, de a tanács azért, hogy az esetleges birtokvásárlást az új lakosok részéről akadályozza, számos kibúvót keresett és talált. Kijelölt szenátorok évenként felülvizsgálták a commoransok lajstromát, és aki ellen valami kifogás merült fel, azt a helységből kitiltották, s a következő évben már nem vállalhatott munkát. A folyamatos tízévi helyben maradás csak nagyon kevesek számára volt elérhető. A bevándorlók ezért inkább zsellérséget igyekeztek szerezni, hogy a gazda felelőssége mellett helyben maradásuk könnyebb legyen. A zsellér a lakosi jogot is könnyebben megkaphatta. A lakosi jog öröklődött, aki egyszer megkapta, annak utódai is élhettek a lakosokat megillető jogokkal. Megjegyezendő, hogy azok az idegenek, akik házasság vagy örökség útján a kerületekben ingatlan javakat nyertek, a honosítási taksa lefizetése után minden megkötés nélkül azonnal megkapták a lakosi jogot. A gazdaság és a rang legfontosabb meghatározója azonban elsődlegesen nem a lakás hanem a tokeföld volt, ahol szántóföldi növénytermelés zajlott. A megszerzett jövedelmet ezért részben az élet és lakáskörülmények javítására, de inkább tőkeföld vásárlásba igyekeztek befektetni. BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 5. p. 526. 117