Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Lakhatás, lakosi jog

dásokra, melyből ismét következik, hogy a birtokosoknak és közterheket viselőknek száma kevesedik, az irredemptusoké pedig szaporodik, mert a szolgálatban levők ház fundust könnyen szerezhetvén, a béres szolgálatban hamar belé unnak, maguk gazdáivá lesznek, és heverő betyár, és többször rossz életű személyekké válnak".

10 A figyelmeztetést egy év múlva statútum jellegű határozatra változtatták, amelyben megszabták, hogy: 1. A ház a kert fundus három évenként egyszer adasson az összegyűlt igényeknek megvizsgálása után. 2. Irredemptus lakosnak, legyen az mesterember vagy akárki, ház vagy kerthely közönséges fundusból semmi szín alatt ne adasson. 3. Redemptusok is csak akkor kaphatnak taksás házhelyet, ha örökösödés útján nem várható, hogy házhelyhez jutnak, s nagyobb helységben 20 hold, kisebb helységben 15, illetve 10 hold földdel rendelkeznek. '

l A statútum nemcsak a földnélkülieket, hanem az idők során elszegényedett redemptusokat is hátrányosan érintette. Félegyházán a rendelkezés után azok a redemptusok kaptak házhelyet, akiknek legalább 20 hold redempcionális földjük volt. A földtulajdonosok közül egyre többen építenek tanyákat, ideiglenes szálláshelyeket a tőkeföldön, ezek egy részéből később állandó lakás lett. A félegyházi tanyásodás kezdetei a XVIII. század második felére nyúlnak vissza. Amint már a jászkun földtulajdon tárgyalásánál is kiemeltük, az egyéni földbirtoklás és a szabad gazdálkodás, a felvázolt földkiosztási mód mind erősítette és elősegítette a nagyhatárú település korai tanyásodását. Ezt bizonyítja az is, hogy 1752-ben már statútumban tiltotta meg a tanács, hogy a zsellérek tanyát építsenek, ami egyben azt is jelzi, hogy a redemptusoknak megengedték ugyanezt. 10 BKML. Kf. Lt. Prot. С. XXVII.p. 325./1827. 1 ' BKML. Kf. Lt. Prot. С. XXVII. p. 326-327./1828. 113