Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Lakhatás, lakosi jog

LAKHATÁS, LAKOSI JOG A redempció után eltelt három évben Félegyháza népessége megháromszorozódott, a házak száma duplájára növekedett. A terebélyesedő' településen a lakhatás feltételeit is szabályozni kellett. A kialakult szabályozás, mint látni fogjuk, mindenkor a redemptusok érdekeit szolgálta. A legnehezebb helyzetben a zsellérek voltak. A zsellérek a gazda házában, istállójában vagy tanyáján laktak családjukkal és jószágaikkal együtt. 1765-ben az összeírt 154 zsellérből tizenkilencen földházban éltek. A földházak földbe ásott veremszerű lakóhelyek voltak, amelyeknek csak a szalmával vagy náddal rakott tetejük emelkedett a föld fölé. Az ilyen házakat bogárhátúaknak is nevezték, mert mint a meggörbült hátú bogár, alig emelkedtek a földfelszín fölé. Bogárhátú házak említése később is elő-előfordult.

l Ezt az építési vagy inkább lakhatási módot sokáig megőrizték a malmok mellé készített ideiglenes malomházak. A földházban lakók részben a teljesen elesettek közül, részben az önállóságra törekvők közül kerültek ki. Pintér Imre zsellér pl. földházban lakott, de volt négy jármos ökre, egy fejős tehene, két harmadfű tehene, és három lova. Ennyi állattal már egy gazda sem fogadta be szívesen, így amíg saját házat nem tudott vásárolni, addig a veremlakást választotta. A bogárházak építését 1772-ben tiltotta meg a tanács, és elrendelte, hogy „ki-ki magának azok heliben fennálló házat" építsen.

2 A rendelkezésnek meg1 BKML. Kf. Lt. L И. С 1. F 7. №3. /1764/65. 2 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 4. p. П. 105