Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Földhasználat. A redemptusi jogok érvényesülése a földhasználatban - Nádasok

tói, hogy az ottani összesen 75 kh földjüket szőlővel betelepíthessék.

76 1846-ban 61 birtokos kéri a selymesi erdőföld birtokarányos kiosztását szőlőnek - mivel már mint erdő úgysem létezik -, legelőnek pedig gyenge minőségű. Az ügy elhúzódott egészen 1850-ig, amikor az árverésre bocsátott területet 161 vevő szerezte meg. Ezt megelőzően 1847-ben osztotta fel a Ring család tőkeföldjét, amelyen 172 vevő osztozott. A kialakult szőlős terület eredeti tulajdonosáról kapta a Ring-hegy nevet. Félegyháza szőlőkultúrája tehát részben a redempciókor osztatlan tulajdonban maradt közföldekből, részben - az 1840-es évek után - a redemptus tőkeföldek szántóból szőlő művelési ágra változtatásával formálódott ki. Ezt a szőlőtermesztést a gyümölcsfákkal vegyes telepítési mód és a gyenge minőségű, alig eltartható bortermelés jellemezte. Jelentőségét nem a termék minősége, hanem a föld jellege adta. A szőlőföld a legkötetlenebbül adható-vehető, örökölhető, zálogolható földterület volt, ami a valamivel több kötöttséget hordozó szabadparaszti, redemptus földtulajdonnál még egy lépéssel közelebb állt a polgári földtulajdonhoz. Nádasok A vízállásos nádas részek és a Péteri tó a redemptusok osztatlan közös tulajdona volt. A tó halászati joga a beneficiumokhoz tartozott, s a tanács hároméves ciklusokra bérbe adta. A nádtermésről kezdetektől fogva a tanács rendelkezett. Innen adták ki a helység tisztségviselőinek nád illetményét, illetve engedélyezték a lakosságnak a meghatározott kvóta szerinti vásárlást. A nádvágást, közmunkában, szintén a tanács szervezte. A gazdák gyakran cselédjüket, nem egyszer gyermekeket küldtek e munkára. Ezért 1775-től úgy döntöttek, hogy ezentúl a nádvágás pénzes munka legyen, a fizetséget pedig száz kéve nád Fekete, 1981. 84-85. 101