Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Földhasználat. A redemptusi jogok érvényesülése a földhasználatban - Szőlők

Ez a házi kocsma a távoli helyekről vásárolt borok esetében is hasznot hozott, de különösen a saját termés eladásakor. Az igazi kocsmától annyiban különbözött, hogy ebben a bormérési három hónapos időszak alatt is - novembertől februárig - tilos volt a muzsikaszó.

72 Másrészt a rendszerint olcsó napszámos munkával beültetett földet, telepített szőlőként jobb áron lehetett eladni. Az irredemptusok, zsellérek és sokszor az özvegyek elsődleges földszerzési lehetősége a szőlővásárlás volt. A mesteremberek, akiknek legtöbbje csupán saját házában lakó irredemptus volt, legalább néhány útból álló szőlőt igyekeztek megvenni. 1779 novemberében felmérték a szőlőket

73 és megállapították, hogy 189 838 négyszögöl (118 kh 1038 négyszögöl) szőlőföld van az irredemptusok tulajdonában. Ekkor határozták el, hogy külön taksát (adót) vetnek ki rájuk, minden húsz négyszögöl után egy pénzt. így évenként a szőlőtaksából a városnak 94 Rft 91 dénár bevétele lett. Az irredemptusokra a három hónapos szabad bormérés nem vonatkozott. Mivel az újabb szőlőre fordítható területeket a közlegelőkből szakították ki, az állattartás és a szőlőtelepítés érdekei ütköztek egymással. 1807-ben a tanács megtiltotta a további szőlőültetést, mondván, hogy „a nemes városnak már szöllei nagymértékben megszaporodtak, ellenben élő és legelő földjei a legnagyobb szükségben vágynak".

74 Úgy gondolták, rendelkezésük örök időkre behatárolta a szőlőnek hasznosítható területeket ezért, 1811-ben kimondták, hogy ezentúl a régi galambosi szőlő Öreg-hegynek, az újabb osztás Felső-hegynek, a szintén galambosi határban levő először erdőnek kiosztott, de később szőlőre fordított rész pedig Alsó-szőlőhegynek neveztetik.

75 Az 1840-es években azonban Alsó és Felső Galambos és a városi Közel-hegy mellé újabb kisparcellás szőlőket telepítenek. 1843-ban a galambosi szőlők felső végében Szabó József, Iványi Mihály, László János és Bényi Károly kapott engedélyt a tanács72 BKML. Kf. Lt. L 27. Cs 9. Sz 10. /1785. 73 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 5. P.136./1779. 74 BKML. Kf. Lt. Arc. 16. С 2. F 4. № 26./1807. 75 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 11. p. 85./1811. 99