Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)

levő sessio utáni appertinentiákon.

94 így a faluban ténylegesen csak egy egész és Уз-aá antiqua sessióra maradt jussuk a nemeseknek. Talán éppen a rendkívül kevés nemesi földbirtok miatt itt csökkent a nemesek száma. 1786-ban még 52 nemest írtak össze, 1803-ban már csak 41-et. Például Bogye Ángy élnek Szelnyitzén nem jutott belső fundus, ezért elment Fringfalvára. Viszont az összeírásban még szerepel, mert a Bogye sessio után a közből foglalt és irtatott. A megmaradtak szinte folyamatosan foglalták és irtották az erdőket. Ezt a tanúk visszamenőleg negyven s több esztendőre fel tudják sorolni. A falu határában elterülő bükkös és makkos erdőkből a nagy fákat már az összeírtak nagyapja is irtotta „egymás hátára ontván a szép szálast". Sőt még a szomszéd prelukaiak is foglaltak Szelnyitze határából. 1820-ban a Conscriptio Czirakyana idején a faluban számon tartották a fa eladásának jogát, azzal a megjegyzéssel, hogy nem élnek vele.

95 1803-ban a fa árusításának jogát a nemesek meg sem említették. Igaz, ugyanekkor bevallják, hogy három erdőt teljesen kipusztítottak, helyükön a nemesek telkei húzódnak le, egészen a Láposig. Négy erdő irtását Teleki Sámuel a malom miatt tiltotta, mégis kiirtották szántóknak. Az irtások egészen a prelukai és butyászai határig terjedtek. Pedig mondották, gyönyörű erdők voltak. „A makknak terméséhez képest bé lehetett két s több ezer sertéstis fogadni makkolás végett." Egy-egy sertés makkoltatásáért két garast szedett a birtokos uraság (Teleki família), s volt olyan év, amikor 2-300 forintot szedtek be a makkoltatásért. A nemesek nem érezték büntetendőnek az irtást, mint mondották, ahhoz „nemesítő leveleik erejénél fogva jussuk volt." 96 Bogye Márk 12 éve foglalta el földjét a falu közönséges határából. Első évben elfoglalta „annak utána a következő esztendőkben a szép épületekre alkalmatos fákat rakásra, egymás hátára ki ontván kiis irtattatott rész szerént pedig még erdős". Ha egészen kiirtja, eléri a 3 köblös nagyságot. Az irtás ugyanazon a területen sokszor hosszú évekig tartott, mert a fákat nem vágták ki, hanem hagyták kipusztulni. A fa kérgét fejszével „körül kerítették", minek következtében fokozatosan kiszáradt, erre még rásegítettek azzal, hogy a fa tövénél elvágták az elérhető gyökereket. A hosszadalmas műveletet olykor be sem fejezhették, mert az illetékes hatóság észrevette, és az irtást megtiltotta. A tanúk megvallják, lehet még több erdőirtás az általuk feladottnál, mert van, amiről nem tudhatnak. Egyesek, akik irtásba kezdenek, titokban KM. Könyvt. 5359/2. 112. p. TRÓCSÁNYI Zsolt 1966.129. KM. Könyvt. 5359/2. 168. 42