Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)
Hidegkút A kicsiny, de termékeny földű faluban sem malom, sem mészárszék nem volt. A kocsma hosszúfalvi Teleki Imréé volt. Mindössze egy antiqua sessiót tartottak számon Pogátsás nevezet alatt, mégis azt vallották, hogy semmit nem irtottak. Ami irtásuk volt, azt már a nemesek „elei", azaz elődei irtották, s mint örökséget bírják. Az irtások soha nem tartoztak a communae terrénumhoz, a falu közös földjéhez. Egy birtokos más faluban lakott, Drágose Tyimofie, Drágose Tamás és Drágose Onutz pedig együtt, osztozatlan birtokon gazdálkodott. Külön kaszálójuk nem volt. Drágose Nyikolaj nem lakott Hidegkúton, földjén öt kolczéri atyafival osztozott. Az antiqua tulajdonos Pogácsás famíliából az ötvenéves Pogácsás Gergely a kővári kerület assessora volt. Itt is közbirtokosok közé soroltak egy zsellért, Marosán Mihályt, aki Drágos Pétre zsellére volt. Törökfalva 1JU A falut Bél Mátyás a Pegyalulirehez 131 , a hegyi járáshoz tartozónak vette fel. A szép fekvésű és termékeny földű helyen mindössze 36 nemesi telket írtak össze. A tanúk három antiqua sessióról tudtak. Egy közülük a Marj ás famíliáé volt, egy az Ihot famíliáé, de ezt már mind beházasodott vők bírták, s egy a Peter famíliáé. Utóbbiaknak volt egy kétköves malmuk a Berszo vizén. A lakosok a felső forduló szántóihoz bükkös, makkos épületfának való erdőt irtottak, az alsó forduló mellett pedig a gyengébb, de tűzifának jó erdőt vágták. Itt is bevallják, hogy már az eleik is irtottak, de azért nem okoztak annyi kárt, mint az összeírtak. A nemesi közbirtokosok közül 1803-ban legtöbben a Márjás famíliához tartoztak. Heten Pap Péter zsellérei voltak, aki maga nem is lakott Törökfalván. A zselléreknek csak VA-VI vékás telken álló lakhelyük volt, 129 KM. Könyvt. 5359/3. Hidegkút 5359/3. 635-666. 130 KM. Könyvt. 5359/3. Törökfalva 667-726. 131 Szőcs Rudolf fordító megjegyzi, hogy ez a mai román helyesírás szerint „pe dealurile", jelentése hegyeken. Szöcs Rudolf 1982. 123. 56
