Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)

Munkáikat útmutatásnak tekintve a földrajzi megnevezésekből saját kutatói észrevételeim közvetítem. A köteteinkben érintett helységek Romániának azon a vidékén találhatók, amelyet a magyar helynévanyag szempontjából határterületnek tekinthetünk. A túlnyomó többségben lévő román etnikum miatt már 1803-ban is kevés természeti képződmény, határbeli megnevezés lejegyzése történt magyar nyelven. Viszont gazdag román nyelvű bejegyzésre támaszkodhatunk a természeti környezet és a helyi társadalom viszonyának rekonstruálásában. Nehezíti a kutatást, hogy a magyar anyanyelvű összeírok hallomás alapján írták le a román anyanyelvű tanúk által elmondott román nyelvű helymeghatározásokat és egyéb neveket. Ezeket átírva a mai román helyesírás szerint olykor bizonytalanná válik a szavak jelentése, ami adódhat a korabeli félrehallásokból és hibás lejegyzésből egyaránt. Munkám során ezért a kigyűjtött román nyelvű szavakat, szókapcsolatokat át kellett írni a mai román helyesírás szerint, majd a megértést elősegítendő, a szokástól 1 fii eltérően szükség volt a magyar fordításra. Eltekintve Berkesz magyar névanyagától, a többi 17 falu vallomásaiban csupán szórványban találunk magyar megnevezéseket, ide értve a családneveket is. Vannak viszont olyan szövegközi utalások, amelyek magyar etnikum falubeli jelenlétére utalnak, ha nem is a compossessorok között. Berkeszpatakán például nemes Ágoston Szimjon irtásának egyik parcellája „La virvu Alunyetuluj [La vârful Alunetului = Kis-Mogyorós tetején] egy felől a mellette folyó út, más felől a magyaros falu közönséges erdeje" között terült el. Butyászán a Pe virvu Unguruluj [Pe vârful ungurului = A magyar csúcsán], La vállyá Unguruluj [La valea ungurului = A magyar völgyében] bejegyzések olvashatók. Magosfalván a La ungyurj [La unguri = A magyaroknál] utal magyar etnikum jelenlétére. Máshol a megnevezés a székely vidékeken használatos büteje kifejezést tartalmazza, holott a család- és földrajzi nevek között nem fedezhető fel magyar név. A büteje szó Prelukán, Szelnyitzén és több falu vallomásában előfordul. A szelnyitzei Bogye Tódor egyik irtásáról írják, In Kásztá Frunzi Máre [In coasta frunzei mari = Frunza mare oldalába] „foglaltatott a reá rugó földek bütüi szomszédságokban". Ugyancsak Szelnyitzén olvashatjuk a következő magyar lakosságra utaló A román nyelvű helymegjelölések fordításához nyúj'tott segítségéért köszönetet mondok Székely Enikő tanárnőnek és dr. Pál-Antal Sándornak a Maros Megyei Állami Levéltár ny. főlevéltárosának. 83