Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)

mint a belterület antiqua sessióit. A jogkiterjesztés azért válhatott gyakorlattá, mert az új sessio vagy antiqua utáni mezei járulékföldön épült, vagy az antiqua jogán irtott földön. Következésképpen az új telek átvette, és tovább hordozta az antiqua telek jogait. Kővár-vidéken összeírásunk szerint hasonló, de nem teljesen azonos településrend tűnik elénk, mint Szatmár vármegye román lakosságú falvaiban. A jogokat hordozó antiqua telek iránti igény következtében Kővár-vidéken kialakultak azok a külső határbeli szállások, amelyek a szatmári falvak határából hiányoztak. Mivel a helységek határa mind domborzati, mind termőképesség szerint változatos, a határt a szétszórtan megtalálható szállások, szálláscsoportok és a művelhető telkek foltjai tarkították. Határhasználat Egy-egy település, mint fiskális birtok, a távoli kincstár tulajdonában volt. A kincstár jogait a Teleki família kapta meg, de a család tagjai közül többen szintén nem laktak Kővár-vidéken. A nemesi közbirtokosok között voltak, akik inscriptiós birtokukat öröktulajdonnak tartották, mások már csak a birtoklás tényét őrizték meg, eredetét nem. Talán a földesúr tartós távolléte, talán a kisnemesek nemesi jogainak túlértékelése is hozzájárult, hogy a nem művelt földet, azaz az erdőt és a legelőt a közbirtokosok közföldnek, falu földének tekintették. A mindennapi gyakorlatban a nemesek a faluhatáron a jobbágyparaszt közösséggel és a jobbágyok földesuraival osztoztak. Sajnos az osztozás szabályai a vallomásokból nem derülnek ki. Minden településen nagy számban éltek olyan nemesi közbirtokosok, akik a közföldből foglalták lakótelküket és külső parcelláikat. A közföldek feletti rendelkezés jogát Csetri Elek és Imreh István is azok közé az eszközök közé sorolta, amelyek a rendi kiváltságok védelmezésében szerepet kaphattak.

154 A határbeli telek egysége, amint már említettük, Kővár-vidéki településeinken ismeretlen, összeírásunkból sem állapítható meg. Tudjuk, hogy az 1769-ben jóváhagyott Bizonyos Punctumokban

155 12-16 köböl vetésterületű szántó és 4-6 szekér szénát termő kaszáló mennyiségben szabták meg egy egész telek nagyságát, ez katasztrális holdban számítva CSETRI Elek - IMREH István 1997. 148-149. BERLÁSZ Jenő 1941. 344-362. 75