Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)

telke 17 nemesnek, nyolc másik nemes extraneus volt. Foglalt mezei földön épített lakhelyet hét személy. A vallomásból kiderült, hogy ténylegesen több mint hét antiqua sessiót használtak, ami után 326 köböl és 3 mérő antiqua földet szántottak, 339 köböl és Vi mérő szántót foglalással és irtással birtokoltak el. Kaszálóikból 178 szekér és 20 porció volt a belső telek appertinentiája, s ehhez foglaltak és irtottak 160 szekérnyit. Szőlőt csak irtáson telepítettek, öszszesen 20 vödörnyit. A szőlőt Ágoston Szimjon és Orian Von fele-fele arányban birtokolta. A kocsmáitatásról elmondták, hogy bort nem árulnak, bár, mint nemeseknek jussok volna rá. Az okot a szőlők hiányának is betudhatjuk. Pálinkát viszont árultak „egyszer-másszor bőv szilva idejében", de ezt sem annyira pénzért, inkább közösen megitták. A faluban senki nem mészároskodott. Némelykor összegyűltek, s egy-egy tehenet, tulkot levágtak hopsára, ha maradt belőle, azt eladták. „Miért ne? Kinek mi baja ezzel?" A hopsa, amit esetenként kapsának írnak a vallomásokban, népi önbiztosítási forma volt. Tárkány-Szűcs Ernő

76 a kölcsönös segítség, a kaláka egyik fajtájának nevezi. Ismert volt a székely vidékeken is. A hagyományos faluközösségek világában a bajba jutottak kialakították az önbiztosítás szokásrendjét. Ebbe tartozott a hopsa. Imreh István leírja,

77 hogy amikor egy szarvasmarhának eltörött a lába, vagy veszélybe került a használhatósága, de húsa fogyasztható volt, levágták, és maguk között pénzért kimérték. Akinek éppen nem volt pénze, hitelben vásárolt. A gazda kára enyhült, a hopsában résztvevők pedig jóllaktak. A közösség ilyen módon segítette bajba jutott tagját. A hopsa szokását más Kővár-vidéki településen is megemlítik a vallomást tevők. Malmot Berkeszpatakán sem építettek, mert a közeli Láposon levő malmokban olcsón őrölhettek. A bíróságot a nemesek „mint valóságos terűt rendre" viselték. A nemesek megszaporodásának egyik okát a beházasodásban jelölték meg. Szerintük a nagymértékű erdőirtást részben a beházasodottak, részben a másutt lakó, de Berkeszpatakán bebírók végezték. „A körül levő falusi de ide be biro possessorok" egyenlő jussal éltek az erdők és a határ minden beneficiumával. TÁRKÁNY-SZÜCS Ernő 1981. 629-630. IMREH István 1999. 192.; Említi a hopsa fogalmát Szinnyei József. A Magyar Tájszótár 1. köt. 886. lapján olvashatjuk, ha hopsába vágtak marhát, akkor „többen összeállva megvették s azután mindenikük a hozzáadott összegnek megfelö részt kapott belőle". 34