Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidéken. Vallomásos összeírás 1803-ból - Monumenta Muzeologica 1. (Kecskemét, 2007)

emelkedett. Főkapitánya a Rákóczi-szabadságharc alatt gróf Teleki Mihály volt, aki a várat Rákóczinak behódoltatta, ezért a szabadságharc leverése után 1713-ban Rabutin a várat leromboltatta.

9 A felső és alsó várból állt erődítmény alaprajzát és látképét B. Nagy Margit közli, leírását Erdély régiségei című művében is megtaláljuk.

10 A kerület, azaz Kővár-vidék a XVIII. században egyre inkább megyei jelleget öltött, 1763-ban főkapitánya, Katona Mihály a supremus comes címet használta.

11 A magyarországi vármegyerendszerbe való teljes beolvasztása azonban csak a polgári korszak átfogó közigazgatási és jogszolgáltatási törvényeit követően, az 1876-os megyerendezés során történt meg. Ugyanekkor szűnt meg a Jászkun Kerület önálló törvényhatósága is. A két kiváltságolt kerület településeinek megyékbe sorolása az 1876:33tc. rendelkezései alapján, az 1877. évi I. törvénycikkben véglegesült. Kővár-vidék településeinek egy része Szatmár vármegyébe, más települései Szolnok-Doboka vármegyébe kerültek. Szatmár megyébe kebeleztettek Kővár-vidékből: Kapnik-Bánya, Karullya, Szakállasfalva, Kölese, Kovás, Remete, Berkeszpatak, Butyásza, Kis-Buny, Váralja, Fericse, Durusa, Nagy-Körtvélyes, Gaura, Stezser, Hovrilla, Somkutpatak, Jeder, Gyökeres, Nagy-Nyires, Tölgyes, Törökfalva, Csolt, Nagy-Somkut, Berkesz, Nagy-Fentős, Puszta-Fentős, Fehérszék, Lukácsfalva, Dánfalva, Pribékfalva, Magosfalva, Hosszúfalu, Kis-Fentős, Szappanpataka, Erdőaranyos, Koltó-Katalin, Hagymás-Lápos, Puszta Hidegkút, Kolcér, Kis-Bozinta, Ó-Bozinta, és Szaszar. Az egyesült Szolnok-Doboka megyébe kerültek: Csokmány, Aranymező, Poinicza, Pirosa, Kucsulát, Kis-Solymos, Kozla, Csula, Letka, Lemény, Toplicza, Purkáriu, (Purkerecz), Dióspatak, Kis-Nyíres, Resztolcz, Révkörtvélyes, Büdöspataka, Mályán, Kis-Berszó, Ilonda-Pataka, Szakámra, Sásza, Nagy Buny, Frinkfalva, Zsugásztra, Románfalva, Szelnicze, Drága-Vilma, Groppa, Preluka, Magura, Russor, Brébfalva, Csernefalva, Kápolnok-Monostor, Szt.-Kápolnok, Vaád, Fonácz, Laczkonya, Berencze, Kis-Körtvélyes, Garbonácz, Gyertyános, Kovács-Kapálnok, Csokotés, Kötelesmező, Plopis és Blózsa. Az 1873-as helységnévtárban 92 helység, 44 245 fő tartozott Kővárvidékbe, 1876-ban 91 települést soroltak a megyékbe. A magyar történelem kutatóinak érdeklődését az egykori Partiumba tartozott Kővár-vidék alig vonta magára. Az országleírások és a térképek 9 Szőcs Rudolf 1982. 99. 10 B. NAGY Margit 1973. 122-123. kép.; KŐVÁRI László 1852. 169-170. 11 SZENTGYÖRGYI Mária 1972. 35. 13