Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

A feldunai hadtest dandárparancsnokaként a téli hadjáratban A vereséget követően Gáspár Budáig vonult vissza szétvert dandárával. Jelentkezett Görgeinél, aki a Gáspár parancsnoksága alatt lévő századdal együtt bevonultatta ezredéhez, hiszen annak hat százada a feldunai hadtestben szolgált. (Egy század a Perczelhadtest Szekulits-hadosztályánál maradt, s csak a téli hadjárat után, 1849 februárjában tért vissza az ezredhez). 1849. január l-jén pedig már utasította az addig az ezred parancsnokságát ellátó Szegedy Imrét (akit csak december 30-án léptettek elő ezredessé), hogy az ezredet és addigi dandárát adja át Gáspárnak, ő maga pedig vegye át a korábban Ferdinand Karger ezredes vezette dandárt (ez volt az a dandár, amely csak késve indult Perczel segítségére december 30-án).

136 Ezzel Gáspár - 28 évi szolgálat után közvitézből az ezred parancsnokságáig vitte. Rövidesen át is vette a parancsnokságot, sőt, a főváros kiürítése során ideiglenesen valamelyik hadosztály parancsnokságát is ideiglenesen megkapta, mert Görgei január 4-én délelőtt 10 órakor Pesten kiadott utasítása szerint ennek a hadosztálynak kellett fedeznie az egész hadtest Vác felé történő visszavonulását.

137 A január 2-án Pesten tartott haditanács ugyanis elhatározta a főváros feladását. Perczel megerősített hadtestét a Tisza-vonal fedezésére indították, Görgei pedig azt a feladatot kapta, hogy próbálja meg felmenteni Lipótvárat, majd a bányavárosokon és a Szepességen át egy nagy kerülővel a Felső-Tiszánál csatlakozzon az ott összpontosítandó fősereghez.

138 Az elvonulás előtt a feldunai hadtestet tucatjával hagyták ott a volt es. kir. tisztek. Gáspár ezredéből ekkor távozott Gosztonyi Imre alezredes. Görgei a további bomlás megállítására adta ki Vácott január 5-én a hadtesthez intézett napiparancsát és a hadtest nyilatkozatát. Ez utóbbiban kijelentette, hogy az áprilisi törvények védelmében a hadtest minden külső ellenséggel határozottan szembeszáll, ugyanakkor tiltakozott egy esetleges köztársasági fordulat ellen. Kijelentette, hogy a hadsereg bármilyen béketárA téli hadjáratra ld. Gabányi János: Görgey hadtestének művelete 1849. január 6-tól február 5-ig. A Ludovika Akadémia Közleménye, 1906. 949-968. o.; Berkó István: Görgei visszavonulása a bányavárosokra 1849 januárjában. Magyar Katonai Közlöny, 1923. 78-92. és 159-170. o.; A feldunai hadtest; Peter Unwin: Görgei téli hadjárata: egy elfelejtett hősköltemény új előadásban. HK 1987/2. 270276. o.; Hermann Róbert: Görgei és a felvidéki kormánybiztosok 1849. január 5. - február 10. HK, 1991/3. 123-143. o.; uő.: A feldunai hadtest kapcsolata a politikai és katonai vezetéssel az 1849. évi téli hadjárat időszakában. Századok, 1997/5. 1101-1156. o.; Hermann Róbert, 1997. 47-58. o. - Az 1849. január - április közötti időszakra ld. még Pethő Sándor: Görgey Artúr. A hadműveleteket leírta Julier Ferenc. Bp., é. n. 155-283. o.; Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban. Bp., 1984. 100-338. o.; Kosáry Domokos I. 30-59. o. 136 Katona Tamás I. 136. o. A jan. 1-i diszpozíciót ld. MOL Csány-ir. 14. doboz. Vegyes iratok. HL 1848-49. 8/41., 8/101a. MOL Görgey-lt. Hadparancs jkv. No. 272. - Görgei jan. 2-án külön kérte Perczeltől a 9. huszárezredi századoknak a Szegedy-dandárhoz küldését. Uo. No. 273. Közli Görgey István I. 103-104. o. 137 MOL Görgey-lt. Hadparancs jkv. No. 280. 138 A haditanácsra ld. Barta István: Az 1849. január 2-i haditanács és a főváros kiürítése. HK 1955/2. 66-100. o. 42