Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

lékiratai szerint azonban Gáspár elmulasztotta az ellenség kellő határozottságú üldözését. A Poeltenberg vezette lovasság és egy lovasüteg oldalba kapta Wohlgemuth jobbszárnyát, s arra kényszerítette, hogy seregével ne Komárom, hanem Érsekújvár felé vonuljon vissza. Ez volt a tavaszi hadjárat legszebb győzelme. Az új cs. kir. fővezér, a Windisch-Grätzet felváltó Weiden szerint a cs. kir. csapatok vesztesége 8-900 fő lehetett, a magyar hadijelentések szerint csak fogolyból 1200 fő került magyar kézre. A VII. hadtest jelentése szerint csak ez a hadtest 5 tisztet, egy főorvost és több mint 500 legénységi állományú foglyot ejtett.

233 Gáspár emberségét mutatja az az epizód, amit Sáfrány Mihály tüzér jegyzett fel. Eszerint egy fogoly osztrák lovastiszt panaszkodott, hogy egy huszár elvette tőle az aranyóráját, mire Gáspár azonnal intézkedett az óra visszaadásáról. A huszár szó nélkül visszahozta és átadta az órát. Amint azonban vagy 15 lépésnyire elhagyta Gáspárt, a huszár egyet mordult: „Az istenit a német apádnak, ha tudtam volna, nem húztalak volna ki a posványból.. ."

234 A VII. hadtest április 20-án Nagybényére érkezett, s Gáspár az elővédtől azt a jelentést kapta, hogy az ellenség Kernenden van. Gáspár erre harcvonalba állította a hadtestet, lovasságát a jobbszárnyra küldte, majd három csatarendben megindult Kernend felé. A községet már csupán gyenge ellenséges osztagok által megszállva találták, miután a Garam bal partján állomásozó, Horváth János alezredes vezette magyar különítmény a túloldalról lőtte a Kernenden lévő ellenséges csapatokat. Kernenden túl hatolva arról értesültek, hogy Párkány felől erős ellenséges csapatok közelednek, ezért egy üteget küldtek előre, s a lovasságból álló megkerülő oszlopot gyorsabb haladásra utasították. Az előreküldött üteg szorgalmasan lőtte az előnyomuló ellenséges csapatokat, amelyek a cs. kir. II. hadtest Csorich-hadosztályának Franz Wyss vezérőrnagy vezette dandárához tartoztak. Erre azok Kőhídgyarmaton át visszavonultak. Közben beérkezett a megkerülő oszlop, s tüzérsége oldalról lőtte az ellenséget. Az ágyúzás több mint egy órán át tartott, majd az ellenség lassan visszavonult. Wyss tüzérsége még néhányszor tüzelőállást foglalt, de végül az egész dandár Párkányig vonult vissza. A Wyss-dandár átkelt a Dunán és visszavonult Esztergomba. Gáspár nem üldöztette az ellenséget, noha Pongrácz István őrnagy és Zámbelly erre határozottan kérte őt, mert abban reménykedtek, hogy a párkányi vasúti töltésen megszoríthatják az ellenséget.

235 Április 21-én a hadtest Köbölkútra vonult, Bátorkeszit szintén egy dandár szállta meg. Görgei utasította a hadtestet, hogy aznap Esztergom felé hajtson végre erőltetett kémszemlét, de Gáspár ezt elmulasztotta. Görgei ezért április 21 -én felelősségre vonta, mire Gáspár azzal védekezett, hogy Horváth János alezredes jelentése szerint az ellenség maga rombolta le a kövesdi hidat, s a beérkező hírszerzői jelentések szerint kiürítette Párkányt és Esztergomba vonult vissza. Miután az ellenség kiürítette a környéket, 233 Okmánytár (e kötetben) No. 98., 113-114.; Görgey Artúr II. 30-34. o.; Zámbelly Lajos 103-109. o.; Marzsó Lóránt 183-185. o.; Görgey István II. 164-169. o.; Pongrácz István II. 123-130. o.; Józef Wysocki 62-63. o.; Klapka György, 1986. 217-222. o.; Sáfrány Mihály 53-55. o.; A feldunai hadtest 229-235. o.; Kovács István 310-313. o. - Gáspár mulasztását említi Mészáros Lázár II. 205. o. is. 234 Sáfrány Mihály 54. o. 235 Okmánytár (e kötetben) No. 98., 102.; Böhm - Farkas - Csikány 119-120. o.; Zámbelly Lajos 109-111. o.; Pongrácz István II. 130-133. o.; A feldunai hadtest 237. o. 64