Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Szeniczei Gáspár András 1848/49-iki honvéd tábornok 1804-1884 Áldás emlékére! A temető az 1930-as években betelt. Mellette új temetőt nyitottak, a régi pedig lassan pusztulni kezdett. Az 1970-es években egy kis csoport betonkerettel vette körül a sírhantot, hogy megóvják a megsemmisüléstől. Az 1980-as években a temetőt felszámolták, s csupán négy sírboltot hagytak meg, köztük Gáspárét is, a többi sír helyét kukoricával és zöldséggel ültették be. 1999-ben a helyi református egyház tagjai Csernák Béla lelkész vezetésével elhatározták, hogy kihantolják Gáspár maradványait, s a sírt áthelyezik a temetőkápolna mellé. Az exhumálás május 23-án történt, majd 24én újratemették a tábornokot. A síremléket, amely harmonikusan ötvözi az újat a régi obeliszkkel, Gáspár Miklós sírkőfaragó készítette el.

308 Összegzés Gáspár pályafutása tipikus 1848-49-es karrier. Egy kiváló főtiszt a magyar hadseregbe bekerülve néhány hónap alatt törzstiszt, majd tábornok lesz. De milyen katona és milyen ember volt Gáspár András? Aradon némi dicsekvéssel mondta, hogy kitűnő minősítése volt; s valóban, Gáspár András kitűnő század- vagy osztályparancsnok volt, ahogy ezt a Roth elleni hadműveletekben is megmutatta. Jól bevált dandárparancsnoknak is, példa rá az 1848. október 17-i kottori-domborúi ütközet. Dandárparancsnoki feladatait mindig össze tudta egyeztetni a személyes példamutatás kötelességével, így Friedaunál, Mórnál, Tűréseknél és Mezőkövesdnél is bizonyította személyes bátorságát. Hadosztályparancsnokként egyedül Hatvannál volt tűzben, ám ekkor az egész hadtestet ő irányította. Úgy tűnik, ekkor már katonai képességeit meghaladó beosztásba került, s hadtestparancsnokként április 5-én Hatvannál, 6-án Aszódnál, 19-én Nagysallónál, 21-én Kéméndnél nem remekelt. A rendszeres felsőbb katonai képzettség hiánya meglátszott ténykedésén, s az április 5-i hatvani fiaskó az indokoltnál is óvatosabbá tette. Nem tudta mindig kézben tartani hadtestét, s ha hihetünk Zámbelly Lajos emlékiratainak, Isaszeg után a hadtest szinte kicsúszott Gáspár kezéből. „Egyszerűségében rendkívül bátor katona volt, és hazájáért szívből rajongott; - ő sohase féltette a személyét, de mindég a seregét; ez vala hibája!" - írta róla Pongrácz István.

309 „Gáspár igen bátor, elszánt parancsnok volt, azonban nem rendelkezett semmiféle hadászati tudománnyal, s mint lovasdandár parancsnok, más vezetése alatt igen kiváló szolgálatokat teljesíthetett, azonban hadsereg (helyesen: hadtest) parancsnoknak nem volt alkalmas" - írta róla Zámbelly Lajos, aki szerint bebizonyosodott, hogy „szablyával a kezében jó, azonban másként túl aggodalmas és határozatlan Sipos Gábor 15-19. o. Pongrácz István II. 145. o. 82