Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

hadi fáradalmak közepette" rövidesen csaknem teljesen szolgálatképtelen lehet, míg „egy békésebb alkalmazásban valamit mégis csak végezhetnék." Amennyiben ez nem lenne lehetséges (ti. a békealkalmazás), kérte, hogy időlegesen helyezzék nyugállományba.

242 A közismert vélekedés szerint Gáspár azért hagyta el a sereget, mert nem értett egyet a függetlenség és a trónfosztás kimondásával. Ez a levél azonban semmilyen effajta politikai nyilatkozatot nem tartalmaz, sőt, idézett passzusa többé-kevésbé határozott nyilatkozat a független magyar állam mellett. A távozását a hadtestnek bejelentő napiparancsban is meglehetős egyértelműséggel fogalmaz: „Oly nehezemre esik, hogy a hadsereget éppen ezen elhatározó időben kell elhagynom, ugyanakkor abban reménykedem, hogy rövid időn belül rendbe jőve, ismét szeretett hazám szolgálatába léphetek."

244 Gáspár nyílt személyiségének ismeretében is elvethetjük azt a lehetőséget, hogy ilyen módon akart volna kibújni a további szolgálat alól. Gáspár május 20-án Kossuth Lajoshoz intézett kérvényében is arról írt, hogy már 1848-ban betegség kínozta, „és csupán kedves honunk eránti szeretet s ennek a zsarnokoktóli megtisztítása vett ki rögtön betegágyamból, azon édes remény biztatott már akkor is, melyet honunk legnagyobb férfia bölcs intézkedése által Isten segedelmével eddig már kivívtunk." 5 Ez pedig meglehetősen egyértemű utalás a függetlenség és a trónfosztás kimondására! Gáspár később, egy 1867-es hírlapi nyilatkozatában is azzal indokolta távozását, hogy „köszvényes fájdalmaim miatt, melyek 1847-ik évben is, majd egész esztendeig kínoztak, a függetlenség kimondása után nem szolgálhattam."

246 Pongrácz István, aki 1896-ban kidolgozott naplószerű emlékirata szerint is jó kapcsolatban volt Gáspárral, szintén Gáspár reumatikus betegségével magyarázza távozását, s kifejtette: „azon egyesek véleménye, hogy a függetlenség kikiáltása folytán hagyta el a seregünket, az nem áll; hiszen napokig voltam vele, miólta az ápril 14-ki nyilatkozat történt, és beszéltünk is arról; tehát jól ismertem minden nézetét." Sőt, biztosra vette, hogy „ha kigyógyul, szolgálatát a kormánynak más szakmában felajánlja."

247 Hozzáteendő, hogy amikor a függetlenség és a detronizáció kimondásának híre április 17-én este megérkezett a magyar fősereg lévai főhadiszállására, a tisztikar egy része (részint a III. hadtest magasabb beosztású tisztjei, részint a hadsereg vezérkarához és törzséhez tartozó alacsonyabb beosztású tisztek) hangosan elégedetlenkedett, szidta a képviselőházat (de nem Kossuthot!) „A hír első benyomásra aggasztó volt - írta Kossuthnak a hírt hozó Ludvigh János képviselő - , én azon kínokon mentem keresztül, melyeket akkor érzettem, mikor a hadsereg Budapestről ugyanerre retirait, s én szelleme iránt tisztába lenni kívántam. E közlés hallatára némelyek a hadsereg szavazatát s közbeszólási jogát fennen hangoztatták, némelyek a határozatot elhamarkodásnak 242 Okmánytár (e kötetben) No. 121. 243 Ld. pld. Heinrich Ritter von Levitschnigg: Kossuth und seine Bannerschaft. Silhouetten aus dem Nachmärz in Ungarn. Pesth, 1850. I. k. 127-128. o.; Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfíai 1848/9-ből. 2. átdolgozott kiadás. Pest, 1850. 133. o.; Görgey István II. 132. o. 244 Okmánytár (e kötetben) No. 122. 245 Okmánytár (e kötetben) No. 126. 246 Gáspár András: Czáfolat. A Honvéd, 1867. 36. o. 247 Pongrácz István II. 145-146. o. 66