Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Tűréseknél, február 28-án Mezőkövesdnél; Ozora kivételével minden alkalommal dandárparancsnoki beosztásban. Poeltenberg szeptember 29-én Pákozdnál, október 30-án Schwechatnál, december 16-án Kazimirnál, majd február 26-27-én Kápolnánál harcolt; azaz, ellentétben Gáspárral, ő már három nagy csatában vett részt, s ezek közül a kápolnaiban hadosztályparancsnokként. Ugyanakkor a korábbi összecsapásokban legfeljebb egy-két század huszárt vezényelt, s Kápolnánál önálló vezénylőként nem különösebben remekelt.

183 Kmety zászlóalj parancsnokként harcolt október 30-án Schwechatnál, november 7-én Brucknál, s december 16-án Parndorfnál; dandárparancsnokként február 13-án Kluknónál, hadosztályparancsnokként pedig február 28-án Mezőkövesdnél.

184 Gáspár tehát a nagyobb kötelékek irányításában valamivel több rutinnal rendelkezett, mint két bajtársa, s eleddig eredményesebbnek is volt mondható. Hadtestparancsnokként a tavaszi hadjáratban Az Egerben március 30-31-én kidolgozott haditerv lényege az volt, hogy a VIL, a legerősebb hadtest Hatvannál magára vonja a es. kir. fővezér figyelmét, s ezalatt három másik hadtest (I., IL, III.) egy délnyugati kerülővel, a Jászságon át igyekszik az ellenséges fősereg hátába kerülni, s elvágni azt a fővárostól. A VII. hadtestnek április 5-ig Hatvannál kellett állnia, majd 6-án el kellett érnie Bagót. A másik három hadtestnek 6-án kellett elérnie Isaszeget. A döntő támadást a gödöllői ellenséges állásokra 7én kellett két irányból, koncentrikusan megtenni. A sikeres támadás után az I. hadtestnek egészen Kerepesig kellett előrenyomulnia, hogy megakadályozza a cs. kir. főerők visszavonulását Pestre, s ez által megkönnyítse a főváros visszavételét. A haditerv szoros együttműködést kívánt, s kockázatos volt. Hiszen ha Windisch-Grätz rájön, hogy Hatvannál nem az egész magyar hadsereg áll, s szétveri a VII. hadtestet, könnyen ő kerülhet a magyar főerők hátába, s vághatja el őket hadműveleti bázisuktól.

186 183 Hermann Róbert, 1997. 27-68. o.; Bulla György - Zámbelli [sic!] Lajos: Pöltenberg és a kápolnai csata. Klapka tbk. czáfolatáúl. Kolozsvár, 1894. 184 Thurzó: Kmety 113-117. o.; Andrássy Antal: Felderítő és információs jelentések a Kmetyhadosztálynál 1849 nyarán. Somogy Megyei Múzeumok Közleményei. IV/12. Kaposvár, 1981. 217223. o.; Bona Gábor, 2000. 170-171. o.; Hermann Róbert: Győr város és megye hadtörténete 1848-49ben. Győr, 1998. 177-178., 218. és 235. o.; uő.: A csornai ütközet története és okmánytára. 1849. június 13. Sopron, 1999. 15-17. o. - Kmety dandárja a téli hadjárat folyamán február 7-én Kassabélánál és Kassahámornál került még harcba; ám itt csak a 45. honvédzászlóalj harcolt. MOL HM Ált. 1849:23268.; Görgey-lt. Iktatókönyv No. 501-502. 185 A tavaszi hadjárat történetére ld. Homolya: A tavaszi támadóhadjárat [sic!] 1849-ben. A Ludovika Akadémia Közleménye, 1906. 840-860. o.; Kápolnai Pauer István: Az isaszegi csata. Hazánk. Szerk. Abafí Lajos XI. k. 86-94. o.; A feldunai hadtest; Pelyach István: Az út Komáromba. Klapka György a tavaszi hadjáratban.. (In:) Kiss Vendel szerk.: Komárom és Klapka György 1848/49ben. Komárom, 1994. 82-96. o.; Hermann Róbert, 1997. 72-79. o.; Kedves Gyula: A tavaszi hadjárat. (In:) Kedves Gyula - Zachar József- Zachar Péter Krisztián. 1848/49-ről százötven év távlatából. Siklósi Füzetek. Siklós, 1999. 61-78. o. 186 Kedves Gyula: A gödöllői hadművelet terve. (In:) Horváth László, 1996. 33-48. o. 52