Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

visszavonulnak, tehát támadásba kezd. A Wallmoden-vértesek megrohanták a magyar balszárnyon álló fél lovasüteget, mire az felmozdonyozott, s a 35. zászlóaljon és az 50. zászlóalj rendezett maradékán átvágtatva, Mór felé vette útját. Erre a két zászlóalj is Mórra vonult vissza, s közben állományuk mintegy fele fogságba esett. A másik fél lovasüteg és a Schill főhadnagy vezette hatfontos gyalogüteg megpróbált ellenállni, ám az előbbi fedezetére rendelt két század Császár-huszár megfutott, s a másik fél lovasüteggel követte Mór felé az előbbit. Erre a hatfontos gyalogüteg is felmozdonyozott, s megindult Mór felé. A Miklós-huszárok két százada Horváth János vezetésével a visszavonulás közben az üteg elébe került. Ekkor azonban egy huszártiszt (vagy Gáspár András, vagy Horváth János)

130 elkiáltotta magát: „Álljunk meg fiúk, mert így egy sem menekül meg." így a Császár-huszárok néhány tisztje

131 és a Miklós-huszárok visszafordultak, s az üldöző vértesekre vetették magukat. A vértesek beérték az üteget, s az irtózatos tolongásban húsz fő kivételével egész személyzetét elfogták vagy levágták. A huszárok küzdelme mégsem volt hiábavaló. A lovasüteg nyolc és a gyalogüteg hét lövegéből csak egy-egy esett az ellenség kezébe.

132 Perczel jelentése szerint Gáspár „a lovassággal a nyomorult rendben előretörő ellenség elébe vagy inkább oldalához szándékozván vezetni a lovasságot, ez mit sem hallgata szavaira", s közben a lova is megsebesült.

133 „Gáspár őrnagynak ez volt az első csatája, melyben alkalma volt magát kitüntetni" - írta a lovassági viadalról az 50. honvédzászlóalj egyik tisztje.

134 A nehézlovasság ezután a Perczel vezette centrumra vetette magát. Az itt álló magyar csapatok jobban viselték magukat, a szabolcsiak és a beregiek tömeget alakítva, sortűzzel űzték vissza a vérteseket, a Miklós-huszárok pedig hősies ellenállásukkal fedezték a magyar üteg visszavonulását. A jobbszárnyon álló magyar csapatok a centrumot ért támadás után nem sokkal rendben visszavonultak Csákvár felé. Perczel vesztesége kb. 2000 fogoly és négy löveg volt. A két fél összesen 32 elesett katonáját temették Móron közös sírba. Legkisebb vesztesége a magyar lovasságnak és tüzérségnek volt. \ 130 A két század Miklós-huszár parancsnoka Horváth János őrnagy volt; Perczel hadijelentésében azonban Gáspár Endrének (Andrásnak) tulajdonít hasonló szerepet. KLÖM XIII. 939. Halászi: Móri csata és fogságom, Esti Lapok, 1849. jún. 20. No. 15. „Hogy a 7000-8000 főnyi táborból csak ennyi, és nem 24, hanem csak 6 ágyú vétetett el, annak dicsősége derék őrnagy Gáspár úré s bátor huszárjaié (kivévén a Császár-huszárokat, mint akikről állítják, hogy idő előtt megfutottak) - s a beregi századé." 131 Perczel hadijelentése szerint Wepler osztályparancsnokkal együtt „egy tiszt, egy őrnagy és három tizedes ment utána." (Az őrnagy itt a Wachtmeister, azaz az őrmester fordítása). 132 Weplerre ld. KLÖM XIII. 939. és MOL Görgei-ir. 1. doboz. ápr. 1. d. sz. Tisza Lászlóra ld. 184849. TL 1892. 5. о. és Halászi: Móri csata és fogságom, Esti Lapok, 1849. jún. 20. No. 15. 133 KLÖM XIII. 940. o. - Halászi: Móri csata és fogságom, Esti Lapok, 1849. jún. 20. No. 15. 134 Török Zsigmond: Emlékek. Szabadka, 1882. 84. o. 41