Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Perczel hadteste a 35. (Zrínyi), a 47. (zalai), 48. (szabolcsi) és 50. (Hunyadi) honvédzászlóaljból, az 1. (Császár) huszárezred két, és a 4. (Sándor) és a 9. (Miklós) huszárezred egy-egy, az 5. (Radetzky) huszárezred fél századából és 16 lövegből állott. Ehhez csatlakozott - már a harc közben - Horváth János alezredes Görgei által kiküldött különítménye, amely a 66. honvédzászlóaljból, két század Miklós- és egy század Császár-huszárból és a 6. hatfontos lovasütegből állott, kb. 1100 fővel és 8 löveggel. A sereg összesen kb. 6000-6500 főt számlált.

129 A Meszéna Ferenc őrnagy, vezérkari főnök vezette jobbszárnyon a 47. honvédzászlóalj és 3 löveg foglalt állást. A Perczel által személyesen vezényelt centrumban a 48. honvédzászlóalj, és az önálló beregi század állott, 12 löveggel, az 5. (Radetzky) huszárezred 34 főnyi különítményével és a 9. (Miklós) huszárezred egy századával. A Gáspár András ezredes vezette balszárnyon az első vonalban, a gyalogság előtt 7 löveg, ezek mögött, a város mellett, a központtal egy vonalban jobbra az 50., balra a 35. honvédzászlóalj állott. A második vonalban a 66. honvédzászlóalj, három század Császár-, két század Miklós-huszár és a lovasüteg nyolc lövege foglalt állást. A Sándor-huszárok egy százada valószínűleg tartalékban volt. Győr bevétele után a Windisch-Grätz es. kir. fővezér legfontosabb célja az volt, hogy megakadályozza Görgei és Perczel csatlakozását. Ezt a feladatot Jellacic hadtestére bízta. A bán december 30-án pihenőnapot szándékozott tartani, de amikor arról értesült, hogy Perczel a közelben van, megindította csapatait Mór felé. Az élen haladó Grammont-dandár a Mórtól északra lévő erdőből kibontakozva, visszavetette Perczel elővédjét, de aztán olyan tüzet kapott a balszárny ütegétől, hogy jobbnak látta visszahúzódni az erdőbe. A roham visszaverése után Perczel az 50. honvédzászlóaljat küldte az erdő kitisztítására. A zászlóalj csatárláncban benyomult az erdőbe, de a túlerejű ellenséges gyalogságtól visszaveretett, s a visszavonulás közben felbomlott. Jellacic az erdő oltalmában ismét támadásra küldte három zászlóalját. A két vértesezredből álló Ottinger-dandár beérkezése után pedig előre rendelte a Wallmoden-vértesezredet. Ottinger a kisbéri úton előreküldte másfél lovasütegét. Egy fél lovasütege az úttól balra foglalt állást, s magára vonta a magyar tüzérség tüzét; egy másik lovasüteg az úttól jobbra kezdte el lőni a magyar csapatokat. Ottinger ezek fedezetében a Wallmoden- és a Hardegg-vértesezredet rendezte rohamra. Lovasütegeinek tüzében a 66. zászlóalj megingott, majd megfutott. Ottinger elérkezettnek látta az időt a támadásra, s futárt küldött Jellacichoz. A bán azonban közölte vele, hogy előbb meg kellene várni a Hartlieb-hadosztály beérkezését. Ottinger tíz perc múlva újabb futárt küldött, s közölte, attól tart, hogy a magyarok azon visszaemlékezését, hogy csak december 30-án reggel a Mór felől hallatszó ágyúdörgésből értesült Bodajkon az ütközetről. Görgey István I. 92. o. A beérkezés időpontját megerősíti Meszéna Ferenc visszaemlékezése, de szerinte Horváth Perczel felszólítására vonult Bodajkról Mórra. Meszéna Ferenc táborkari alezredesnek adatai. MOL R 31. Naplók, feljegyzések. 1. csomó. No. 1007. Szintén Horváth reggeli beérkezéséről ír Bangya János. Johann Janotyckh von Adlerstein: Archiv des ungarischen Ministeriums des Inneren und des Landesvertheidigungs-Ausschusses. Altenburg, 1851. III. k. 641. o. Egy, Tisza Lászlóról szóló életrajz szerint Perczel a haditanács tartása után szólította fel Horváthot a csatlakozásra. 1848-49. Történelmi Lapok. 1892. 4-5. o. 129 Hermann Róbert, 1995. 129-131. o. Az ütközetre ld. P. [Görgey István]: A moóri csata. Pest, 1867.; Hermann Róbert: Perczel Mór dunántúli hadjárata és a móri ütközet. Aetas, 2001/2. 80-103. o. 40