Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

jelenlétében nagy gyakorlatot hajtott végre. A gyakorlat után az ezredet még az a „megtiszteltetés" érte, hogy egymaga mutathatta meg, mit tud. Ezen a napon Ferenc császár I. Miklósnak adományozta az ezred tulajdonosságát (Wieland megmaradt má­sodtulajdonosnak). Az orosz cárt annyira meghatotta ez a figyelmesség, hogy még az­nap éjjel egy tisztet küldött az ezredtörzshöz, s aranysujtást kért a díszegyenruhához. Végül Wrbna ezredparancsnok adta oda saját egyenruháját és a hozzá való szablyát a cárnak, aki szeptember 19-én Jungbunzlaunál már ebben az egyenruhában fogadta a nevét viselő alakulat díszelgését. Az ezred ezúttal is megmutatta, mit tud, s Miklós annyira elégedett volt, hogy magyarul akart köszönetet mondani a tisztikarnak és a legénységnek teljesítményükért. Ekkor érkezett oda Ferenc császár és kísérete, mire a cár az ezred élére állva, díszmenetben vonult el a császár előtt. Végül kitüntette az ez­red több tisztjét. Azt már jóval kevesebben tudhatták az alakulatból, hogy Ferenc csá­szár és Miklós cár itt, Münchengrätzben kötöttek egymással kölcsönös katonai segít­ségnyújtási egyezményt; azt pedig már végképp nem sejthette senki, hogy 1849-ben ennek a szerződésnek az alapján indulnak meg az orosz csapatok a magyar szabadság­harc leverésére. 30 1833. szeptember 21-én az ezred visszatért korábbi állomáshelyére. A következő év­ben, 1834-ben Wrbna ezredest vezérőrnaggyá léptették elő; helyette Mathias von Kukletta alezredest léptették elő ezredessé, s nevezték ki az ezred parancsnokává. Au­gusztusban az ezred Turnaznál vett részt egy gyakorlaton. 1835. szeptemberében az ezredet Leitmeritz környékén vonták össze, majd szeptember 30-án Kulmba rendelték. Október 2-án Sobochlebennél Ferdinánd császár és király, János és Ferenc Károly fő­herceg, Miklós cár és IV. Frigyes Vilmos porosz király jelenlétében újabb gyakorlatra került sor, amelyben ismét maga a cár vezényelte az alakulatot. Október 3-án Duxban, 5-én Theresienstadtnál vett részt az alakulat újabb gyakorlaton. 31 Ez az év hozta meg Gáspár számára a főhadnagyi előléptetést. Új rangjába november l-jén nevezték ki. A minősítések rovataiban továbbra is ugyanazok a tulajdonságok szerepeltek, mint a hadnagyi minősítésekben. 32 Az ezred három törzstisztje közül egy fő (Gölbey Ferenc őrnagy) viselt magyar nevet, de a másik őrnagy (Alphons Breczenheim) is magyar honos volt. A tisztikarban - a korábban említettek mellett ­újabb ismerős nevekkel találkozunk. A főhadnagyok között feltűnik Berzsenyi Lénárd (1849-ben a 9. huszárezred parancsnoka, majd a VII. hadtest lovashadosztályának pa­rancsnoka), a hadnagyok között Gosztonyi Imre (1848-ban honvéd alezredes), Görgey Gusztáv (Artúr unokatestvére), Markovich Adolf (1849-ben honvéd alezredes, Ber­zsenyi után a 9. huszárezred parancsnoka), Horváth János (1849-ben egy portyázó különítmény parancsnoka, majd honvéd ezredesként a 4. huszárezred parancsnoka), Sziebenliszt János (1849-ben honvéd őrnagy), Szalinay József (1849-ben honvéd őr­nagy, a VII. hadtest szekerészeti parancsnoka). 33 Georg Ernst 173-177. о.; 9. hezr. 220-223. о.; Andics Erzsébet: A Habsburgok és Romanovok szövetsége. Bp., 1961. 17-19. o.; Ian W. Roberts: Nicholas I and the Russian Intervention in Hungary. London, 1991.66.0. 31 Georg Ernst 177-175. o.; 9. hezr. 223-224. o. 32 KA Conduite-Liste 1835.; KA GBB 9. HR. 1841-1848. Heft 1. Seite 88. (Gáspár anyakönyvi lap­ja) 33 Georg Ernst 312. о.; 9. hezr. Anhang 63. о.; Bona Gábor 245-246., 358-359., 386-387., 494-495., 646., 660. о. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom