Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

jén az ezredet Aversába vezényelték, s itt is maradt 1824 áprilisáig, amikor visszatért Nápolyba. Amikor 1825. január 4-én Ferdinánd nápoly-szicíliai király meghalt, az ezred állt sorfalat a temetési ceremónia alkalmával. Július 12-én az ezredet kivonták Nápolyból és környékéről, s Rómán átvonultatva (ahol az ezredet megáldotta a pápa), augusztus 19-én osztályonként Vicenzában, Trevisoban, Padovában és Veronában helyezték el.

15 Nem tudjuk, hogy Gáspár mikor csatlakozott az ezredhez. Összesen 3 évig, 9 hónapig és 5 napig volt közvitéz, s 1825. július 26-ától már tizedesként (káplárként) szolgált Nápolyban, s hosszú idő után ekkor írt először a szüleinek.

16 1829 márciusában az ezredet átvezényelték a stájerországi Ehrenhausenbe, ahová április közepén érkezett meg. A törzset itt, az ezredesi osztály századait Murekben és Lichtendorfban, az alezredesi osztályt Pettauban, az 1. őrnagyi osztályt Feldbachban és Fähringben, a 2. őrnagyi osztályt Luttenbergben és Wernseeben helyezték el. Miután az elhelyezési körülmények nem voltak megfelelőek, decemberben az ezredet Radkersburgba és környékére helyezték át. Ebben az évben Callot ezredest vezérőrnaggyá léptették elő, helyette Ladislaus Wrbna gróf vette át az ezredparancsnokságot (1848-49-ben altábornagyi rangban Windisch-Grätz főseregében volt a II. hadtest parancsnoka, s a budai katonai kerület parancsnoka.).

17 Gáspár a kimutatások szerint 4 évig, 8 hónapig és 10 napig volt tizedes, s 1830. július 16-án léptették elő őrmesterré.

18 Vasváry Ferenc szerint olyan őrmester volt, hogy „saját ezredese is büszke volt reá, de az egész ezred is, az utolsó közlegényig. Mindenkitől becsülve és tisztelve, benne becsület és tehetség összpontosulva volt. Amilyen kitűnő jeles katona volt, oly jó volt alattvalóihoz is: szolgálaton kívül mindenkivel örömest pajtáskodott, s a közvitézben is az embert becsülte: azért az ezred legkedveltebb és a szolgálatban legrettegettebb őrmestere volt. Most már teljes mértékben meg is volt sorsával elégedve; azt hitte, hogy elérte boldogságának netovábbját, mert többre az akkori békeidőben nem is számíthatott a szegény, saját sorsára hagyott őrmester."

19 1830. április 10-én az ezredet ismét útnak indították, ezúttal Csehországba, Pardubitz környékére. Útközben átvonultak Bécsen, ahol maga Ferenc császár és király is megszemlélte az ezredet. A Csehországba való érkezéskor, Chrudimban Liechtenstein herceg, csehországi főhadparancsnok tartott szemlét az alakulat fölött. Az ezred május 10én érkezett Pardubitzba. Az ezredtörzset és az ezredesi 2. századot ott, az 1. századot Daschitzban, az alezredesi osztályt Josephstadtban, az 1. őrnagyi osztály századait Bohdanetzben és Pfelautschban, a 2. őrnagyi osztályt Hohenmauthban, a pótlovazási raktárt Königgrätzben helyezték el. Augusztusban az ezred Pardubitz környékén vett részt egy nagy gyakorlaton, majd visszatért téli szállásaira.

20 15 Georg Ernst 169-170. о.; 9. hezr. 215-217. о. 16 Vasváry Ferenc 314. о. tévesen írja, hogy 13 évi szolgálat után lett káplár; 13 év után már főhadnagy volt. KA GBB 9. HR. Heft 1. Seite 88. (Gáspár anyakönyvi lapja). Megjegyzendő, hogy az anyakönyvi lapon szereplő dátumok és a későbbi tiszti minősítéseken szereplő, az egy-egy rendfokozatban eltöltött időt megadó számok nem mindig fedik egymást teljesen. 17 Georg Ernst 170. о.; 9. hezr. 217. о. 18 Az életrajzok többsége 1830-at ír. 19 Vasváry Ferenc 314. o. 20 Andreas Thürheim II. 240. o.; Georg Ernst 170-171. о.; 9. hezr. 217-218. о. 13