Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)
36. Gödöllő, 1849. április 7. Albert von Leutsch, a Poeltenberg-hadosztály vezérkari századosa jelentése az 1849. április 2-i hatvani ütközetről Leutsch táborkari százados a Poeltenberg-hadosztályból Jelentés az 1849. április 1-én és 2-án megvívott hatvani ütközetről A hadosztály április 1-én a Hortnál lévő állásában maradt. Délben azonban annak első hírére, hogy Bagról egy erős ellenséges oszlop tart Hatvan felé, a hadosztály megindult, hogy a helységet még az ellenség előtt elfoglalja, és harcrendbe álljon. Hort egy mocsaras patak mellett, egy lapos völgyben fekszik ott, ahol a gyöngyös-hatvani út keresztezi a patakot. A terep mind Gyöngyös, mind Hatvan felé teraszosan emelkedik úgy, hogy a Gyöngyös felől Horton át Hatvan felé haladókkal szemben az ellenség kedvezőbb helyzetben van. Abban a völgyben, amelynek közepén Hort fekszik, négy mocsaras patak található, amelyeken erős hidak vezetnek keresztül. Horttól Hatvan felé egy enyhén emelkedő magaslat fekszik, melynek az utóbbi helység felőli oldala meredek lejtőt képez, és amelyet szőlős- és gyümölcskertek borítnak. Az ellenség azonban már megérkezésünk előtt megszállta Hatvant, és mivel erejét nem tudtuk megbecsülni, illetve jelentés is érkezett, hogy jobbszárnyunk veszélyben van (ez azonban a későbbiekben nem igazolódott be), a hadosztály visszafordulva folytatta menetét Hort felé, ahová este 6 óra körül érkezett meg. A Gózon-zászlóalj 39 megszállta a helység külső kerítéseit, és kiállította az előőrsöket, a hadosztály többi része Hort mögött, a postaút mentén táborozott le, a mocsaras patak mögötti első vonalban a gyalogság, a másodikban a lovasság, az este beérkező Gáspár-hadosztály pedig tartalékként emögött helyezkedett el. Amikor Hatvan közelébe érkeztünk, és a helységből ellenséges lovasság akart kibontakozni, egy fél lovasütegünk 40 előrejött és néhány lövéssel megakadályozta e szándékát. Az ellenség ezzel szemben a teljesen fedett terepen egy fél röppentyüüteget állított fel, amely nagy hozzáértéssel kezdte lőni lövegeinket úgy, hogy minden gránát a lövegek közvetlen közelébe csapódott be, szerencsére azonban kárt egyáltalán nem okoztak. Az üteg azonban ennek következtében visszavonult, mire az ellenség egy üteget hozott előre, amely lőtte ugyan a visszavonulást fedező 3 huszárszázadot, de eredmény nélkül. A hadosztály minden alakulata rendben és nyugodtan folytatta menetét Hort felé, miközben az ellenség lovassággal, vadászokkal és tüzérséggel követett, és egy uralkodó pontra felállva, röppentyűkkel és golyókkal tovább üldözött minket, amelynek következtében az egyik lovasszázadba becsapódó lövedék egy embert megölt, kettőt pedig megsebesített. Tüzérségünk különböző helyeken foglalt állást, hogy tüzet nyisson az ellenségre, ha az ezen állásból előrébb vonulna. Az ellenség azonban állásaiban maradt, és balszárnyunk ellen egy erős járőrt küldött. Ekkor azonban besötétedett, így a műveletek mindkét oldalon befejeződtek, és mi visszahúzódtunk Hort mögé, korábban már ismertetett állásunkba. Minden csapat rászolgált a dicséretre, küAz 1. pesti önkéntes zászlóalj, később 66. honvédzászlóalj Az 1., Kovács százados vezette lovasütegből 107
