Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Hadi dicsőségünk utolsó napjai

Mindez megtörténvén rendben álltunk és vártuk a további parancsot. Úgy 910 óra között megjelent előttünk Aschermann

117 várparancsnok, átveszi a zászlóalj parancsnokok jelentését, ezek vezényelnek „Szakaszonkint balra kanyarodva, indulj" és mi mentünk hűségesen, de hogy hova, azt közülünk senki sem tudta, nem volt szabad se beszélni, se pipázni csak menni. Mi képeztük az előcsapatot, előttünk 40-50 lépésnyire ment egy század huszár, fele jobbról-balról csatárlánczban, fele tömegben az úton. Éjfél után 2 óra lehetett, midőn egy hídhoz értünk, s a mint a huszárok lovai a hídon dobogtak, rögtön felhangzott jobbról-balról a „Halt Wer da!" azaz „Állj ki vagy?" huszár, feleli egyik előcsapatunkból egykedvűleg, „Tábori jel?" kérdezősködik tovább a sógor, s a huszár elkezdi elősorolni a német édes anyja testének egyes részeit, mire a sógor úgy felháborodott, hogy karabélyát a hang felé irányítva eldurrantotta és hátranyargalt a gyalog őrséghez. Aschermann pedig hozzánk kiált, fiúk! félszázadokba fejlődve 1. 2. század jobbra a község fölött, 2. 3 a közép útczán 5. 6. a Dunaparton gyorslépésben előre! Ekkor már annyit láttunk, hogy nem messze előttünk házak vannak; ez volt Almás. A mint közelebb értünk, a községtől jobbra eső dombon az őrség tüzet adott, az útczában nagy zaj támadt, doboltak, trombitáltak, arra azonban már nem jutott idejök a bennlevőknek, hogy rendezkedhessenek, hanem némely része még a nadrágot is nyalábján kapva futott Neszmély felé, csak egy század cserepárt sikerült tömegesen megnyomnunk kapitánya udvarán, mely meg is adta magát ellentállás nélkül. Az őrnagyjukat Gyenes kapitány úr költötte fel s megvárva, míg felöltözött elkísérte Komáromba, mi pedig, előrenyomulva, szedegettük össze a menekülni szándékozókat és puskáztuk le a falu fölötti dombgerinczen futókat, minthogy azonban a mi lovasságunk a község nyugati végén künn maradt, sikerült az ellenségnek ágyúit és röppentyűit a keleti részen levő hídon átszállítani, innen aztán irtózatosan szórta ellenünk a röppentyűket és kartácsokat, a kartácsgolyók úgy kopogtak a zsindely fedeleken, mint a jég és ez a középső útczán haladókban sok kárt tett, a többek között Kermpotics őrnagyunk lovát egy golyó, lapoczkája mögött teljesen átfúrta, s az őrnagy czombját erősen meghorzsolta, egy kartácsgolyó pedig a hátán hasította fel a bőrt, de egyik sem ölte meg. Itt lőtték keresztül Izsai híres questálónk bal karját is, mire aztán szegény öreg, harmadnapra belehalt. Almást kitisztítva visszamegyünk a község keleti végére pihenni és reggelizni, de alig szedtük elő kenyerünket és szalonnánkat, midőn tőlünk nyugatra, KisIgmánd mellett, óriási porfelleget láttunk fölemelkedni. Rakovszky rögtön lóra parancsol egy század huszárt és vágtat a porfelleg felé, mi indulunk utána gyors lépésekben, egy jó negyed óra múlva oda érünk, hol a porfelleg megállapodott és már ekkor kezet karba fűzve s a fegyvert gúlába állítva találjuk a Baumgertner ezred egy zászlóalját, mellettük 6 ágyúval. Ezek épen Ácsra akar117 Aschermann Ferenc honvéd ezredes, június végétől Komárom várparancsnoka. 62