Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Egy kis kóstoló a hadi szolgálatból (Komárom és Liget)

mindezt oly ügyesen és összhangzóan végezték, hogy mindig ártatlanok maradtak, pedig az öreg Balezer rendesen bejelentette előző napon a svábnak, hogy ellopja a tyúkját, vagy lúdját; egy magas fán háló kakassal pedig, több mint két öl magasból, maga is lezuhant, de azért elvitte. A lopott baromfi földi maradványait pedig oly ügyesen tudták másvilágra küldeni, hogy nyomára sem lehetett jutni mindaddig, míg egy átkozott cseréptepszi árulójuk nem lett az által, hogy feneke épen akkor esett ki, midőn rajta Vrábel házi gazdája lúdját szép pirosra sütve, a szoba közepére vitték. De lett is rémület az egyesült szabó- és suszterműhelyben, mert hiszen a hízott ludat csak megették ők, földi maradványait is eltakarították úgy, hogy abból ugyan Kisüti biztos úr sem talált volna meg egy morzsát, de hát az az áldott, sok, jó lúdzsír úgy beleszítta magát a korhadt padlóba, hogy azt minden megfeszített fáradozásuk daczára se bírták eltüntetni, noha még az asztalt is fölé állították. E miatt aztán mindegyik 48 órai kurta vasra és két-két váltóforint fizetésre lett elítélve; a fizetés négy egyenlő részletben lett volna teljesítendő, de a szerencse itt is nekik kedvezett, mert az első részlet lefizetése után a zászlóalj elment s a szegény sváb pénzét elirta szt. Dávid, el is hegedülte.

34 Egy másik élelmessége azonban mégis torkára forrt a becsületes szabó- és suszterczéhnek, mert ez a tisztességes két czéh hozzá volt szokva, hogy csak akkor dolgozott, ha az asztallábhoz vasalva egy altiszt őrködött felettük, sőt egy alkalommal még így is streikoltak, minek következtében Balezer és Allegro mint értelmi bűnszerzők dutyiba kerültek és egy közös vasra verettek úgy, hogy egyiknek a keze a másik lábához volt csatolva, egy szemre; mindennek daczára, egy rosszul őrzött pillanatban a dutyiból megszöktek, s az őrjárat a község korcsmájában találta őket, az asztal közepén ülve, egy-egy palaczk bort tartva kezökben. Az őrjárat visszakísérte őket a dutyiba s hogy ne kelljen nekik tovább is így nyüglődniök, kifaszolták a maguk huszonötét, hozzálánczoltattak az ominózus asztal lábához és foltoztak tovább.

35 34 Szólás. Értelme: arról már lemondhat, nem lesz belőle semmi. 35 A Ligetújfalu, okt. 31-i keltezésű, okt.5-31. időszakra szóló tápszeri jegyzék alapján a 25. zászlóalj 5. századában hadnagy: Kalmár Károly, őrmesterek: Bentze Mihály, Szukoby János, Zsitnyánszky István, tizedesek: Sztrecska István, Tóth János, Fekete József, Tóth András, Lőb Fridalin, Szitsek József, Sztenkola János, Jeney János, dobos: Tasak Lajos, Skrivanyik Pál, ács: Boros János, Luskó János. A közhonvédek névsorával együtt 193 fő. A névsorban a 20. számú Dékány Rafael. A többi század névsora uo.: MOL H 83 Számvevőség ir. 6. d. 10. tétel 25. zlj. 127-159. A zászlóalj magyar címerrel ellátott pecsétnyomóját 5 ezüst forintért egy pozsonyi mester, Fischer vésnök készítette. Nyugtatvány, Pozsony, 1848. nov. 9. Uo. 68. 22