Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban
dóan összeírták őket. A katonák megunták a kicsinyes, eredménytelen összecsapásokat és szinte vágyódtak a nagyobb csatákba. 47 A mintegy 2.700 fős magyar sereg a hegyekből végül kénytelen volt visszavonulni a 15.000 fős osztrák túlerő elől. 1848. december 15-én a 2. zászlóalj már Nagyszombatban volt. Guyon a tisztekkel közölte, hogy itt az előnyomuló császári sereget minden áron fel kell tartóztatni. A katonák előtt nyilvánvalóvá vált, hogy e kisebb sereg a Görgei által Pozsonyból elvezetett nagyobbért áldozat lesz. December 16-án délután 3 körül - a hatalmas köd miatt észrevétlenül - a császári hadak megtámadták a várost. Birányi százados visszaemlékezésében így elevenítette fel a meglepetésszerű támadást: „...Három óra táján dördültek meg először az ágyuk, s egyszerre tűzröppentyük, gránátok, bombák a város minden részében szállongtak. Azon pillanatban a honvédek előtt a kapuban egész odáig hason mászott fegyveres tömeg áll szurony erdejével, mire amazok is (ti. a várkapuhoz rendelt két század honvéd) visszafelé indulnak, de előbb még az ágyúkat, mik elől a lovak mind el voltak lőve, magukkal tovahúzni megkísérlik, ez azonban már haszontalan erőködés volt. Alig haladtak ötven lépést, midőn már minden részéből a városnak szuronycsörgés, lődözés, jajgatás, kiabálás - szóval egy leírhatatlan rémteljes lármavegyülék hallatszott, minthogy már ekkor a város minden oldalról meg volt rohanva s bekerítve." 44 A derekasan küzdő honvédek közül keveseknek sikerült a várból kitörni. Guyon is alig tudta átverekedni magát az ellenség gyűrűjén. A visszaemlékező százados külön említést tett a kecskeméti ifjakról: „...Említést érdemel különösen a 71. zászlóalj 6-ik százada, mely tiszteivel együtt kecskeméti fiatalokból állott s e csapat legjobb részét képezé; az egész század a mészárszékeknél egy szűk utcába szoríttatván, élethalálra viaskodott, s a századparancsnok [aki ekkor éppen Lestár Péter volt - szerz.], hadnagyával, s 5-6 emberével menekült csak, - a többi mind odaveszett." 49 Guyon és százada mintegy 900 főből állt Nagyszombatba vonulása előtt, s három nap múlva, az ütközet után, mikor az elbújt és álruhában kiszökött katonák is megérkeztek, számuk nem érte el a 400-at. A többi 3 zászlóalj is nagy veszteséget szenvedett. Guyon katonáinak azonban sikerült a zászlót megtartani. A zászlótartó Halupka [kecskeméti fiú - szerző] nem látott más módot a menekülésre, az omladozó bástyára mászott, először a zászlót dobta le, majd maga is 47 Hajagos Illés kecskeméti 1848-as polgármester visszaemlékezésében erre az időre teszi a 2. zászlóalj átalakulását 71. számúra: „...Guyon jónak látta e bátor szabad csapatot a magyar hadsereg számára megtartani, úgy alakult aztán belőle Jablonicznál a 71. zászlóalj." Hajagos idézett mű 78. old. - Ez azonban csak később történt, a nagyszombati csatában elszenvedett nagy veszteség miatt egészítették ki a 2. zászlóaljat hevesi és nógrádi fiatalokkal Komáromban, 1849 januárjában. 4 * Regény és való 139. old. m Regény és való 140. old. 98
