Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban

mást vettünk magunknak. Én tized magammal a hegyláncz azon gerincén valék ekkor, mellynek ellenében szinte nagy hegy volt mintegy 500 lépésnyire, melly megvolt rakva szerbekkel. Balszárnyunkon húzódtak a többi kecskeméti bajtársaim. Az első félszázad Herczeg vezérlete alatt a másik oldalon volt. A kecskemétiek általános dicséretet arattak. Kiállták a tüzet mint kőfal egész délután 4 óráig, azaz míg töltényeik el nem fogytak, azután húzódtak lejjebb, s hátra álltak pihenni és töltényeket venni. Gió [Guyon] őrnagy hozzánk jött s hosszas dicséret után, monda miszerint bennünket magunkra hagyand s oda megy hol a népet hajtani kell az ütközetre. Általában ezen őrnagy egész második zászlóalja mindvégig hatalmasan működött; a Horvátokat egyenesen mi állítottuk meg további előnyomulásukban, a mennyiben gyors tüzelésünk azt eszközlé; egyébiránt az ágyútelepek tevék meg az egészet. Négy ágyú a mi oldalunkon annyira operált, hogy az ellenség a mi táborunk partjait el nem foglalhatá. Őrnagy Ivánka derék, lelkes harczos, úgy szinte Gió [Guyon] is, előljártak ők, mindig bátorítva, nem ügyelve a golyók záporára."

37 Jellacic ajánlatára szeptember 30-án kötötték meg a fegyverszünetet. A magyar hadsereg meg akarta állítani a horvát előnyomulást s ezt a célját lényegében elérte. Jellacic a fegyverszünettel elismerte kudarcát, amit azzal tetézett, hogy a fegyverszünet alatt seregével Ausztria felé menekült. A pákozdi csatában a 2. zászlóaljnak egypár halottja s néhány sebesültje volt. Kecskeméti valószínűleg nem volt közöttük, mert Gömöry említette volna levelében. Móga jelentése szerint az ellenség vesztesége kb. 100 halott és sebesült, a mienké 7 halott, 37 sebesült.

3S A 71. - vagyis ekkor még 2. - zászlóalj a pákozdi csata után a magyar sereg tagjaként Martonvásár alá vonult, ott táborozott. „Odaérkezte után másnap, a magyar ministeriumtól egy képviselőkből álló küldöttség jelent meg - hálaköszönetet szavazni a 71-dik zászlóaljnak, harcztéreni működésiért."

39 Négy és fél napi tartózkodás után indult a magyar sereg Jellacic menekülő serege után, mely október 4-én már Győrött volt. Guyon zászlóalja képezte az előcsapatot. Részint gyalog, részint kocsin üldözték az ellenséget. Október 7-én már Mosonnál volt a magyar sereg, majd Brück mellett letáboroztak.

40 A magyarok brucki fogadtatását Gömöry Frigyes is megörökítette a kecskeméti főbíróhoz írt levelében. (Lásd a 3. számú mellékletet!) 17 BKMOL

IV 1604 II./109. sz. irat. Gömöry Martonvásárból írta levelét a csata utáni napon ceruzával, amit így magyarázott: „.. .nincs tintám, a korcsmában jegyzem soraim iszonyú lárma közt". ™ Gracza idézett mű II. köt. 267. old. m Regény és való 127. old. 411 Gömöry Frigyes október 8-án Mosonból keltezte újabb levelét Csányi János kecskeméti főbírónak: „Gyalázatosabb hadvitelről, mint a Horvát-Magyaré a hisztoria nem igen fog emlékezni. Jellasich 4. napi itteni mulatása után - melly nyakra főrei futása alkalmával történt - tegnap délután sebes marschban megindult - mint mondják - Bécs felé. Mi egy hét olta olly meneteket teszünk, minőket alig tett valaha egyik vagy másik hadsereg. Tegnap este értünk ide; az egész város pompásan volt kivilágítva. A város alatt a Horvátok ágakból csinált sátraikat találtuk s tüzeik még ki sem aludtak és mindent cserbenhagyva szöknek előttünk. Mi hajtóvadászatot tar90