Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban
a megyéknek. A megyék a települések lakosságának arányában osztották fel a kivetett kvótát. A megyeszékhelyek általában egy-egy alakuló honvédzászlóalj központjai voltak. Pest megye augusztus 17-én tartott kisgyülésén 3000 önkéntes nemzetőr állítását határozta el. Kecskemétnek - lélekszáma alapján - 318 önkéntest kellett kiállítania. Augusztus 26-ig kellett meglenni a szükséges létszámnak. Ha addig nem jön össze a keret, sorshúzással kell kiegészíteni, szólt a megye rendelete. A felszerelésről az adott községnek, városnak kellett gondoskodni. Nyáry Miklós, a kecskeméti járás főszolgabírója augusztus 26-ig kért jelentést a szervezés menetéről. 3 A város vezetése augusztus 22-én még nem látta biztosítottnak, hogy az önkéntesek létszáma toborzás útján megvalósul, ezért a sorshúzás előkészítésére is utasítást adott. A városi közgyűlés úgy döntött, hogy „...aki önként beáll, az először kap a várostól egy egész egyenruhát, dolmánt, nadrágot, csizmát, sapkát és köpenyt - e felett fejenként 50 váltóforintokat". 24 Augusztus 28-án még csak 170 volt az önként jelentkezők létszáma. A főszolgabíró engedélyezte, hogy szeptember 3-ig folytassák a toborzást. Kikötötte, ha 4-én sem lesz meg a kívánt létszám a sorshúzást meg kell ejteni, azzal kell kiegészíteni a csapatot. Még 4-én délután a kecskeméti nemzetőröket ugyanis Vácra kellett volna szállítani gyakorlatozásra. Szeptember 2-án már 280-ra gyarapodott a jelentkezők száma. A ruhák azonban még nem készültek el és elegendő fegyverük sem volt. A megyei vezetés újbóli sürgetésére Hajagos Illés polgármester a beszerzések nehézségére, pénzszűkére hivatkozott, de egyúttal jelentette: „...embereink alkalmas és többnyire katonaviselt s legközelebbi táborozásban részt vett tisztekkel van ellátva s naponta kétszer folyamatosan gyakorlatoztatnak azon rendes sorkatonaságbeli egyének által, kik a helybeli nemzetőrség begyakorlása végett az álladalom részéről városunkba rendeltettek." 3 " Lestár Péter önként jelentkezett az újabb fegyveres szolgálatra. Alig néhány héttel a verbászi táborbóli visszatérés, némi pihenés után ismét harcolni akart a hazáért, a szabadságért. Csemiczky Gábor és Herczegh Kálmán századosok mellett főhadnagyi rangban ismét vezetője lett a kecskeméti nemzetőr csapatnak. (Az önkéntes csapat 1. alhadnagya Gömöry Frigyes lett.) A minisztériumból június elején kapott 500 lőfegyverből 230 volt Kecskeméten, 270 a nemzetőrök második csapatánál a Délvidéken. A város vezetői várni akartak a ruhák elkészültén túl ezen fegyverekre is. Szeptember 2-án arról tájékoztatták a főszolgabírót, hogy „...mihelyst 100 emberünk ruházatja készen lesz, azokat azon2 * BKMÖL IV. 1604. II./28. sz. irat. 24 BKMÖL IV. 1604. II./61. sz. irat. M BKMÖL IV 1604. II./74. sz. irat. A város küszködött a ruhákra, fegyverekre való pénz előteremtésével. A Délvidékre menő nemzetőrökre 50 ezer forintot költött, a 318 honvéd kiállítása 70-80 ezer forintot igényelt. Mintegy 120.000 forint kiadás terhelte a város pénztárát 5 hónap alatt. Különböző úton-módon igyekeztek előteremteni a pénzt, mert kölcsönt nem lehetett kapni. A lakosság is kimerült az 1000 nemzetőr kiállításával annyira, hogy a köztartozásokat tőlük ez idő alatt beszedni lehetetlen volt. 87
